1998 óta tartó gyűjtőmunka után 2010-ben úgy éreztem, másokkal is meg kellene osztani azokat a kincseket, melyekre ráakadtam. Így jött létrte ez a virtuális múzeum, mely egyelőre - sajnos - valóságos kiállítóhellyel nem rendelkezik.

A hobbi üres cigarettás dobozok gyűjtésével kezdődött, de ezekből rövid idő alatt elég sokat sikerült összeszedni, így már nem volt olyan érdekes, másrészt végeláthatatlannak tűnt a küldetés, hiszen évente többszáz új márka jelenik meg a boltokban.

A gyűjtés új irányt vett: a múlt iránti általános vonzódásom arra sarkallt, hogy kinyomozzam, vajon szüleink, nagyszüleink idejében milyen cigaretták lehettek. Végigkérdeztem mindenkit, ki mire emlékszik, de ezzel nem sokra mentem, a családban senki sem dohányzott.

Egy napon teljesen véletlenül vettem észre egy csomag Fecskét egy belvárosi régiségbolt kirakatában. Így kezdődött minden. Bolhapiacokról, régiségboltokból gyarapodott a gyűjtemény, de így sem volt könnyű, hiszen a cigaretta nem műtárgy, nem festmény, porcelán, ami azért készül, hogy gyűjtsék és vitrinbe téve féltve őrizzék; hanem egy használati tárgy, ami célja végeztével megsemmisül. Pont ez teszi érdekessé ezt a területet. Mennyi esély van arra, hogy egy cigaretta ne fogyjon el, és megmaradjon évtizedeken keresztül, akár háborúkat is átvészelve?

Nem sok, de mint kiderült, mégis van remény. Molyok ellen, bunda zsebeibe dugdosva, fiók mögé leesve megmenekülhet egy-egy csomag, sőt olykor teljes gyűjtemények is előkerülnek a múltból. Egy 1918-ban, Kolozsvárott gyártott Magyar pipadohány egy ház bontásánál került elő: az ács véletlenül az egyik gerendán felejtette és bedeszkázták. Ott várt 90 éven keresztül. Ilyen és ehhez hasonló sztorik és számtalan érdekesség rejlik a dohány hazai történetében.

A honlapon bemutatásra kerül a dohányzás története, a hozzá kapcsolódó humor, írói vélemények, néhány illemszabály a múltból. Megismerhető a Magyar Királyi Dohányjövedék időszaka, melyben a cigaretták és dobozaik még mesterművek voltak, aprólékos grafikákkal, szép színekkel, dús aranyozással készültek - egy olyan korban, amikor a dohányzásnak még volt kultúrája, nem csak egy üldözendő és elítélendő rossz szokás volt, mint napjainkban. Az ötvenes évektől a politika beférkőzött még a cigaretták világába is, szinte csak Pajtás, Béke, Munkás és Terv volt minden mennyiségben, félrenyomtatott grafikával, a legócskább, barna nátronpapíron... Mosolyoghatunk az alkalmi cigaretták sokszínű világán, melyben a KÖZÉRT, a Gelka, a Tiszai Vegyi Kombinát, de még a Szénsavtermelő Vállalat is saját cigarettát gyártatott, és persze politikusaink is privát MSZMP-s füstöt eregethettek. A múlt megismerését segíti 47 nagyobb lélegzetvételű írás is, melyek egy-egy témát alaposabban körüljárnak.

A Dohánymúzeum egy átfogó magyar dohányzástörténeti oldal, nem csupán egy cigarettagyűjtemény. Az a célom, hogy minél több márkát tudjak bemutatni, akkor is, ha nem saját darabról van szó. Jelenleg több mint 23.000 kép nyújt betekintést a dohányzás múltjába, történetébe! Az eddig felkutatott közel 8000 féle, egykoron Magyarországon gyártott vagy forgalmazott dohánymárkából majdnem 5000 féle szerepel az oldalon, melyek közül 2960 saját darab. Mindenféle papírrégiség, fotó, reklám és egyéb tárgyi emlék mellett érdekesebb külföldi gyártmányok is bővítik a már összesen 4473 darabból álló gyűjteményt. A honlapon való tájékozódást segíti az oldaltérkép.

Egy percre tegyük félre a tüdőrákot és tekintsünk a dohányra úgy, mint a történelem egy eddig kevéssé ismert tükrére. Remélem, minden, a múlt iránt érdeklődő dohányos és nemdohányzó egyaránt talál valami érdekeset a Dohánymúzeum gyűjteményében. Örömmel fogadom a javaslatokat, valamint megkérek mindenkit, hogy keressen fel, ha bármivel gyarapítani tudná a gyűjteményt. Kellemes nosztalgiázást!

Hornyák Balázs