Lajos bácsi cigarettái

DOHÁNYMÚZEUM, 2011, március 1 - 01:07

Címlap-sztorik

A márciusi forradalom és szabadságharc centenáriumának évében, 1948 tavaszán történt, hogy a világháború utáni újjászervezés és átalakítás alatt álló Magyar Dohányjövedék új dohánytermék-kínálat kialakításába kezdett. A szép évforduló alkalmából, március 15-ére ki is bocsátottak egy alkalmi, Centenárium elnevezésű szivarkát.

Az egy hónappal később forgalomba kerülő új termék elnevezésénél is megmaradtak az emlékév tárgykörénél, és hazánk nagybecsű államférfijának emlékére a Kossuth név mellett döntöttek.

Az új, ovális keresztmetszetű cigaretta 25-ös papírcsomagban és 100 darabot tartalmazó kartondobozban került a trafikok polcaira, szálanként 12 filléres áron, azaz egy csomag 3 illetve 12 Ft-ba került. 100-as dobozt ritkán vásároltak a fogyasztók, az ilyenek a dohányboltok pultjain felbontva álltak, és ezekből darabonként lehetett vásárolni, akár csak egy szálat, kinek mennyire futotta. Abban az időben a legtöbb márkánál így volt ez: Sellőből, Tiszavirágból, Magyarból és Virginiából is készültek ugyanilyen gyűjtőcsomagok.

Akkoriban anyaghiány és egyéb problémák miatt nem sok mód nyílt aprólékos grafikájú, ízléses csomagokat gyártani, ahogyan az a háború előtt volt. Bár meg kell vallani, az akkor még csak éppen kibontakozni kezdő új korszak – mely a következő negyven évet beárnyékolta – nem is kívánta meg az ilyen pepecselést, meg puccos rongyrázást. A jó erős cigaretta volt lényeg, nem a csomagolás. Ennek megfelelően a legócskább, durva, barna csomagolópapírt választották burkolóanyagként, és ezt megtetézték egy csodálatos lila pecséttel, mely vagy olvashatóra sikerült, vagy nem.

Az 1930-ban, hatalmas kutatómunka után még hatalmasabb sikerrel bevezetett Nikotex-termékek olyan népszerűek lettek, hogy az ilyen „nikotinmentesített” cigaretták gyártását 1945 után sem függesztették fel. Így aztán az új Kossuthból is azonnal készült Nikotex-változat, a simához hasonló ízléses csomagolásban.

1948 vége, ’49 eleje körül változtattak a dobozokon, ahogy azt a „technikai háttér” már lehetővé tette. A 25-ös csomag elejére babérkoszorú került, szép vörös színnel nyomva, s ugyanezt ragasztották címke formájában a 100-as dobozra is.

A kis csomagok hátsó oldalát gyorsan fel is használták reklámcélokra, például a Szabad Föld újság népszerűsítésére, mely – mint megtudhatjuk – nevel, tanít, szórakoztat!

1950-től a korábbi grafika kiegészült az ár feltűntetésével: 3 Ft; és Magyar Dohányjövedékről Magyar Dohányiparra változott a gyártó felirata. A doboz hátoldalát szintén reklámra használták, de a képen látható, 50-es évek végéről származó csomag már a dohányipar új termékének, a Symphoniának a fogyasztására buzdít, (mely persze drágább, ezért csak időnként kell szívni.) A Nikotex-Kossuth továbbra is forgalomban maradt, könnyebb mivoltát a grafika kék színnel való nyomtatása jelezte, a nikotinmentesítést pedig 50 fillér felárral kellett ellensúlyozni.

Időközben hatalmas népszerűségre tett szert a Kossuth, párhuzamosan a Munkással és a Tervvel, viszont aki az egyik mellett döntött, az még véletlenül sem gyújtott a másikra, úgynevezett „érzelmi” okokból. A Kossuth a földműves, paraszt, mezőgazdász családok betevője volt, Munkást értelemszerűen a munkásréteg fogyasztott, a Terv pedig az értelmiség cigarettája volt.

A pártkongresszusokon vágni lehetett a füstöt, mindenkinek mindenhol szabad volt dohányoznia. Az idegőrlő munkát végző emberek meg sem álltak napi 3 dobozig. Így a fogyasztás drasztikus emelkedése megkövetelte a gyártás fokozását, az egységes dohányipar nemzeti vállalat mivolta pedig lehetővé tette, hogy mindegyik márkát mindegyik gyár előállíthassa, hiszen verseny nem volt köztük. Így készült lágymányosi, debreceni, pécsi és sátoraljaújhelyi is a legtöbb márkából. Egerben és Pécsett csak alkalomszerűen készítették ezeket a nem kifejezetten könnyű, 40-50 mg kátrányt tartalmazó cigarettákat. A dohányosok kitapasztalták az ízlésüknek legmegfelelőbbet és a trafikokban már egyenesen lágymányosi vagy debreceni Kossuthot kértek.

A Kossuth ötvenféle dohányból, főként hazai, nagylevelű fajták keverékéből készült, melyek lúgos kémhatású füstöt és „föld-ízt” adnak. Ezt a tulajdonságot a doboz alján a Magyar Szabványhivatal cigarettát jelölő 6227-es száma mellett egy „E” betű jelezte.

1957-ben valamiért elkezdtek jobb minőségű, szebb csomagolású cigarettákat bevezetni (Mentha, Daru, Turist, Tihany), és a Kossuthot is megpróbálták megreformálni. Hófehér papírra nyomtatták a korábbinál már sokkal kellemesebb grafikát: dohánycsomót, kis virágokat, nemzetiszín szalagot. Ez már tényleg ízléses, Kossuth nevéhez méltóbb csomagolás volt. Pár évig volt csak forgalomban, sokat nem tudni róla.

1960-ban jött a következő fejlesztés: az eredeti megtartása mellett megjelent az Ezüst Kossuth! Hogy mitől ezüst, azt nem lehet tudni, csak azt, hogy az április 14-i filmhíradó beszámol arról, hogy a lágymányosi gyár megváltoztatta a cigaretta formáját, így a korábbi ovális helyett a már kör keresztmetszetű cigarettába tíz százalékkal több dohány kerül a dohányosok nagy örömére, mi több, a csomagolása is tetszetősebb lett. Hozzáteszi viszont, hogy ugyan a minősége nem lett jobb, de legalább az árát felemelték. Azt viszont nem teszi hozzá, hogy a 10 %-kal több dohány mellett 20%-kal kevesebb cigaretta található a dobozban: a korábbi 25 helyett már csak 20 szál, igaz: 20 fillérrel olcsóbban, 2,80 Ft-ért.

1968-ban változott a sima Kossuth csomagolása, ekkor jelent meg a jól ismert narancssárga grafika, mellyel a következő negyvenöt évben kapható volt. Ismét 25 darabos lett, de ára 4,50 Ft-ra emelkedett időközben. Csökkent a károsanyag-tartalma, már „csak” 28 mg kátrányt, 1,3 mg nikotint tartalmazott. Legnagyobb mennyiségben a sátoraljaújhelyi gyár készítette. A 60-as 70-es évek egyik legnépszerűbb cigarettája lett.

1972-ben hatalmas, – bár a várt eredményeket nem beteljesítő – újításként elkészítették az időközben megváltozott fogyasztói igények kielégítésére a 80 mm hosszú, bordó csomagolású füstszűrős változatot. Filter ide-oda, ez is 20,7/1,14 mg károsanyagot tartalmazott. 1998-ig gyártották.

Az 1980-as években átmenetileg megint 20 darabos csomagban került forgalomba, fényes papírba csomagolva, majd visszatértek az eredeti matt papíros, 25 darabos kiszereléshez. A rendszerváltás után, 1990. januárjában a sima Kossuth 18, a filteres 20,50 Ft-ba került.

Az 1990-es évek elejétől már megint fényes papírba csomagolva gyártotta a R. J. Reynolds Tobacco az idő közben privatizált gyárban. A magánosítás során felosztották a gyárak egymás között a márkákat, és innentől már kizárólag csak Sátoraljaújhelyen készült Kossuth. A sima 67 mm-es, ovális, filter nélküli mellett forgalomban maradt a hosszú, filteres változat is változatlan csomagolásban, és modernizációs próbálkozásként bemutatták a legújabb, aktív szenes filterrel ellátott, keménydobozos Kossuth Extrát is, mely kb. 1996-ig volt kapható.

Ötletnek jó volt ez az újítás, csak sajnos azzal nem számoltak a gyártók, hogy időközben megváltozott a dohányosok táborának összetétele, felnőtt egy új generáció, ami már a nyugati csillogás után ácsingózik, és nem szimpatizál egy olyan márkával, amit Kossuthnak neveznek, és amit addig kizárólag a szegényebb rétegek fogyasztottak.

A Kossuth Extra bevezetésekor már régen kaphatóak voltak nyugati márkák, sőt a privatizációval a külföldi gyártulajdonosok kezdték bevezetni, hazánkban is gyártani nagy múltú, közkedvelt világmárkáikat: megjelent a Winston, a Salem, a Camel Sátoraljaújhelyen, a HB, a Pall Mall, a Lucky Strike Pécsett, az L&M, Multifilter, Marlboro Egerben, és a West Debrecenben. A legújabb fogyasztóknak ezek jelentették a választékot, és ezekkel még egy nagy múltú magyar márka, az évtizedekig legnépszerűbb Kossuth sem versenyezhetett.

Sorra megszűntek a Kossuth variánsai, de legalább megmaradt a hagyományos verzió, amire azért még mindig akadt kereslet az idősebb, márkahű fogyasztók köréből.

1998-ban megjelentek a csomagok alján a kötelező figyelmeztető feliratok, és innentől már feltűntették a cigaretták károsanyag-tartalmát is a dobozokon, mely a Kossuth esetében 16 mg kátrányt és 1 mg nikotint jelentett.

2004-ben - amikor a kereslet már minimálisra csökkent - még mindig gyártottak Kossuthot, de már az újonnan kötelezővé tett „gyászkeretes” figyelmeztetéssel kitakarva a doboz harmadát.

A márka kedveltségét mutatta, hogy még Szlovákiában is kapható volt. Mi több, nem csak úgy odavetett exportcikként, hanem rendesen, szlovák felirattal tüntettek fel rajta minden információt: filter nélküli, Mad’arsko-ban gyártják, és a Királyhelmeci központú Tabán Trafik forgalmazza. Északi szomszédaink egészségének védelmében a hazaival ellentétben ez csak 12 mg kátrányt és 0,7 mg nikotint tartalmazott, ami viszonylag kevésnek mondható ahhoz képest, hogy bez filtra. :)

A márka hasonló népszerűségnek örvendett Romániában is. Az erdélyi magyaroknak bizonyára jelentéssel bírt, ha Kossuthot vehettek a szájukba, amivel még mindig jobban jártak, mint a förtelmes Carpaţi-jukkal.

Közben nálunk 25 helyett megint csak 20 darab került egy csomagba, de az ára változatlanul öthatvan maradt, éppen csak a tizedesvessző hiányzott már a számok közül. Már-már luxus-árkategóriás márka lett belőle, és ez meg is hozta az eredményét:

2013-ban, 65 év után kivonták a forgalomból, mivel nincs rá kereslet...