Barnabőrű szivarok II.

 

 

 

 

A szivarozás Magyarországon 1830 és 1930 között élte virágkorát. Sikertörténetének a cigaretta megjelenése és térhódítása vetett véget. A felgyorsult élet már nem hagyott alkalmat a hosszabb időt és nyugodtabb körülményeket megkívánó szivarozásnak és a II. világháború után már ideológiai okokból sem volt praktikus a régi kort idéző, fényűzést kifejező úri huncutságnak hódolni.

Természetesen azért szép számmal maradtak hűséges fogyasztók, akik ragaszkodtak eme kedvteléshez, így a Dohányjövedék is kénytelen volt ezeket az igényeket is kielégíteni. A kiöregedő fogyasztói kör, a folyamatosan változó szokások, és az egyre romló minőség azonban szép lassan kikoptatták, de legalábbis a minimálisra csökkentették a szivar híveit. A háború utáni átmeneti években még készültek a korábbiakhoz hasonló, minőségibb termékek, majd az ötvenes évektől ezek szinte teljesen eltűntek. Valamelyes fellendülést csak a hetvenes évektől megjelenő, baráti, kubai export-szivarok hoztak, melyek viszonylag olcsón elérhetőek voltak. 

Ahhoz képest, hogy egykoron több tucatnyi fajtájú szivar készült Magyarországon mindenféle kiszerelésben, az idő előrehaladtával a termékpaletta teljesen összezsugorodott, egyre kevesebb fajta hazai szivar készült, egyre kisebb mennyiségben.

Közvetlenül a háború után, az új kornak megfelelő szellemiségű termékek bevezetése mellett a megmaradt készleteket is kiárusították. Erre jó példa a Faintos szivar, mely továbbra is a régi csomagolásban volt kapható 1947-ig. A dobozon a letűnt kor minden nyomát, a koronás címert és a Magyar Királyi Dohányjövedék feliratból a „Királyi” szócskát egy lila bélyegzővel eltörölték. Időközben a világtörténelem legnagyobb inflációja zajlott le hazánkban, így a Faintos ára is percről percre változott, szinte hetenként hatványozódott. 1945 augusztusában még 120 Pengő volt, egy év múlva már 45 billiárd!

Új termékek is megjelentek, már 1945 szeptemberében kapható volt az Árpád, Csikós, Debrecen és Kedves szivar.

 


1946. augusztus 1-én, a Forint bevezetésével egyidejűleg került forgalomba a Dózsa 20 darabos faládában, és az Ideál 5 darabos kartontárcában. Előbbi 20, utóbbi 4 Forintért. Még karácsony előtt, december 21-én meglepték a fogyasztókat az igen kedvező árú, 1,20 Ft-os, 5 darabos Brazil szivarral is. Mindezek ellenére elég sok a panasz, a napilapok is foglalkoznak a Dohányjövedék problémáival és olvasói elégedetlenkedések is akadnak szép számmal, melyek szerint a szivarok szívhatatlanok. Egyetlen valamit érő márkaként egyhangúlag a Dózsát említik, rögtön hozzáfűzve, hogy az viszont csak „zugban kapható”, de még úgy is csak a protekciósoknak…

 

1947. december 8-tól forgalomba kerül a Brazil Virginia 100 darabos fadobozban 140 Ft-ért, három nap múlva a 20 darabos Carmen 40-ért.

1948. február 9-től jelent meg az 5 darabos Táncsics 7 Forintért, és a sokak számára emlékezetes, „rettegett” Csongor. Utóbbi a Faintos szivar helyettesítésére készült, 20 darabos kartontárcában volt kapható 6 forintért, a nikotincsökkentett Nikotex-változat 7,20-ért. Igazi szivarosoknak ez a termék maga a szentségtörés, hamisítvány, ugyanis a dohánytörzset nem buroklevél, hanem papír fogta össze, és ezt vonták be kívülről dohánylevéllel. A Csongor förtelmes büdössége ellenére valódi tömegcikk lett. Főként olcsósága miatt négy évtizeden át, egészen a rendszerváltásig népszerű volt.

Február 23-ától volt kapható a Csárdás szivar 100 darabos kartondobozban 28 Forintért, majd április 15-től az 5 darabos Lehel 7,50-ért.

 

1948 júniusában a Haladás című lap adja hírül, hogy a Jövedéknek sikerült megfelelő mennyiségű és minőségű szumátrai dohányt beszereznie, így hamarosan egy új és végre jó szivart fognak forgalomba hozni. Ez a december 22-én megjelent 5 darabos, 3,50 Ft-os Palotás lett, mely az utolsó újdonság volt a trafikok polcain, melyet a Dohányjövedék gyártott.

Ebben a négy átmeneti évben 14 féle új szivar készült, ami soknak tűnhet, de az ekkor megjelent termékek nagy része is csupán átmeneti volt, nem csak a szivarok, a cigaretták is. Sokat panaszkodtak a dohányosok, hogy mire megismertek, elfogadtak, esetleg megkedveltek egy új márkát, addigra ki is vonták azt a forgalomból, és az ismerkedés kezdődhetett elölről. Az ekkor megjelent márkák jó része el is tűnt, ahogy jött, 1950-től pedig egy új korszak veszi kezdetét: a Magyar Dohányiparé.

 

Rögtön kezdésként bezárták a Pápai Dohánygyárat, mely a háború előtt ismert és híres volt jó minőségű szivarjairól. Az egész dohányipart átszervezik, a szivargyártás központja az egri gyár lesz, sőt 1962. január 1-től már kizárólag ott gyártanak szivart Magyarországon.

Megkezdődik az évtizedekig tartó, mindent átitató demagógia. A napilapok megállás nélkül cikkeznek az egyes üzemekben folyó munkaversenyről és tervgazdálkodásról. Büszkén tudatják név szerint, hogy melyik dolgozó, hány száz százalékos normát vállalt, vagy mennyi nyersanyagot takarított meg. Például Kokas Lajosné három hónap alatt közel 6000 szivarra való dohányt spórolt meg, vagy inkább ki. El lehet képzelni, hogy hová vezetett az anyagtakarékosság: a fogyasztók zsebéből vették ki a pénzt, illetve szájukból a dohányt. Félig töltött cigaretták és széthulló szivarok árán sikerült elérni ezt a sztahanovista dicsőséget…

 

A még megmaradt kevés szivaros jó részét is sikerült elriasztani pocsékabbnál pocsékabb termékekkel. A jövedéki időből még megmaradt az Árpád, a Dózsa, a Táncsics és a Csongor márka, majd 1955 áprilisában a Bácskiskunmegyei Népújság adta hírül, hogy az egri gyár hamarosan új szivar készítésébe kezd Magyarországon termesztett Havanna dohányból. Ennek minősége ugyan alulmúlja a külföldi levelekét, de a kísérletek azért sikeresnek mondhatók. Valamilyen „megmagyarázhatatlan okból” a háború előtt szivarkészítésre csak külföldi, vagy azokkal kevert dohányt használtak – talán nem véletlenül… Kizárólag hazai dohányból csak a legolcsóbb Rövid Magyar szivar készült.

1951-ben forgalomba került a Dózsa mellé a Dózsa György elnevezésű szivar is, 20 darabos fadobozban, viszonylag igényes külsővel, belső fedlapján a Parlament képével.

 


1957 októberében az egri gyárból a boltokba kerül a 10 darabos, kartonba csomagolt Eger szivar, majd 1958 őszén ezt követi az 5 darabos Jáva, mely már külföldi dohányt is tartalmazott, és viszonylag tetszetős, modern kartondobozban készült, 17,50 Ft-os áron.

 


1960-ban, szintén az egri gyárból került ki egy különleges szivarka-fajta: az 5 darabos, kartonba csomagolt Extra. Füstszűrővel és átlátszó műanyagszopókával készült, különcsége ellenére elég sikeres lett, mert egészen 1990-ig kapható volt.

 


1962 májusában, a Budapesti Ipari Vásáron mutatták be az új, cigaretta vékonyságú Cuba szivart, mely zamatos tengerentúli levelekből készült, és 10 darabos dobozban volt kapható. Később átkeresztelték Caro-ra, de hogy pontosan mikor és mi okból, az rejtély. A csomagolása – és valószínűleg a belső tartalma is – változatlan maradt.

1967 májusáig kellett várni új termék megjelenésére. A Csongor megkapta méltó párját Tünde képében. Az új, könnyű, enyhe illatú szivarnak az alakja is új volt, sokkal vékonyabb, mint a hagyományos, és emellett 120 mm hosszú. Ízléses, ötös csomagban 6 Ft-os áron került forgalomba.

 

1968-ban furcsa szerzet jelent meg a boltokban: cigarettásdobozba csomagolt szivarka-féleség Corvina néven, filteres és anélküli változatban. Se nem szivar, se nem cigaretta. Erősen illatosított dohányból készült és a külső papírt úgynevezett dohányfólia helyettesítette. Hamar kedvelt lett, és mint ilyen, természetesen nem volt kapható. A nagy felháborodás miatt az egri gyár ígéretet tett a termelés fokozására, hogy minden igényt ki tudjanak elégíteni Corvinából.

 

1969-ben a Budapesti Őszi Vásáron találkozhattak először a fogyasztók egy nívós újdonsággal: a Pilvax szivarral. Ez már valóban minőségi termék volt, külföldi dohányokból készült. Hat szál került egy henger alakú bádogdobozba, sőt a szivarok még egyesével is kis fém-tubusokba voltak csomagolva. Mindezt a luxust 168 Forintos ára tükrözte leginkább.

 

Szintén ebben az évben, a Bábolnai Állami Gazdaság részére készült az 5 darabos Bábolna szivar.

1970-ben újabb vásári meglepetés volt a 15 darabos Novitas 22,50 Ft-ért. A Corvinához hasonló, de annál nagyobb méretű, dohányfóliába burkolt szivarka volt, filter nélkül. Nem lett túl sikeres, ’74-ben meg is szűnt.

 


1971-ben „75 éves az Egri Dohánygyár” elnevezéssel jubileumi szivarka készült.

A 80-as években kerülhetett forgalomba a Mecset és a Minaret szivar, egymással szinte megegyező grafikájú, 10 darabos dobozban.

 

1990 januárjában, a rendszerváltás után 7 féle magyar szivar volt csupán forgalomban: csomagonként a legdrágább, 6 darabos Pilvax 276, az 5-ös Jáva 130, az 5-ös Extra 75, az 5-ös Dózsa 70, a 10-es Eger 60, a 10-es Mecset 28, és a legolcsóbb 20-as Csongor 14 Forintba került.

 


Ez a „bőség” sem tartott sokáig, ugyanis a privatizált egri dohánygyárban 1992-ben végleg megszűnt a szivargyártás, így a fogyasztók hazai márka nélkül maradtak. Akkorra már elérhető volt a trafikokban számtalan fajta külföldi szivar, olcsóbbak, drágábbak egyaránt, így kénytelenek voltak ezekre átszokni a magyar dohányosok.

Ezt a méltatlan helyzetet és tátongó űrt fedezte fel és használta ki nagyon ügyesen és helyesen Tóth József, Lakatos Sándor, Vargáné Somlai Zsuzsanna és Dancs Róbert, amikor 1995-ben, magántőkéből megalapították a Csongor Szivargyár Kft.-t. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Újfehértón létrehozott üzem 1996-ban kezdte meg működését és azóta is az egyetlen szivargyár Magyarországon. A megalakulás óta eltelt húsz év során szerzett tapasztalat segítette a gyárat mai eredményéhez: évi 3 millió szál előállításával a hazai szivarfogyasztás 30%-át adják. Jelenleg 35 fős csapat készíti az 5 különböző termékcsaládot, melyeknek összesen 13 variánsa van.

1997 februárjában, hosszas előkészületek után került a trafikokba a gyár első terméke, a 10 darabos Hunor szivar, mely a rendszerváltás előtti Csongorhoz hasonló méretű és formájú volt. Elérhető ára mellett talán ez a tulajdonsága is segítette abban, hogy a dohányosok viszonylag hamar felfigyeljenek rá és megkedveljék. Hiába volt ugyanis már nagy kínálat jó minőségű külföldi termékekből, a korábbi magyar szivarok sok mindenben eltértek ezektől, így a magyar fogyasztók ízlésével nem feltétlenül találkoztak.

A Hunort 1998-tól már új grafikájú, öt szálas dobozba csomagolták, és márciusban megjelent az eredeti, bordó traditional mellett a könnyedebb, halványsárga csomagú fine változat is. Ezek a gépi fonású szivarok azóta is megtartották előkelő és stabil helyüket a magyar piacon. Csomagolásuk 2012-ben tovább modernizálódott.

 


1998 februárjától a szivarozók nagy meglepetésére újra megjelent a piacon az évtizedeken át legnépszerűbb Csongor márka, már új, modern, 10 szálas csomagolásban, 300 Forintért. Megszűnése előtt ez volt a legnagyobb mennyiségben gyártott magyar szivar, évente 26 millió szál készült belőle, így nem csoda, hogy egykori fogyasztói hiányolták. Természetesen - a kor elvárásainak megfelelően - javult a minősége, nem csak a külalakját tekintve, de a belső tartalma is. Az eredeti Csongor belső papírburkot rejtegetett külső borítéklevele alatt, amolyan „hamis-szivarként”. Az új verzió viszont már 100 % dohánytartalommal, papír nélkül, két éven át természetes úton érlelt magyar és dominikai dohányok keverékéből állt, így íze is karakteresebb és enyhébb lett. Az import dohányt leszámítva teljes egészében hazai termék volt, melyet a budapesti Cigar-Tower szaküzlet megrendelésére készítettek. A Csongor sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így az első 400.000 szálas széria után felhagytak a gyártásával.

 


A hagyományos szivarokhoz képest teljesen új és eltérő típusú az 1999-től gyártott Ász márka. A hosszú és viszonylag vékony szivar műanyag szopókával ellátott és három féle ízben - cherry, vanília, illetve ezek kombinációjával – kapható immáron 17 éve.

2000-ben teljesen más típusú gyártmány jelent meg: a cigaretta méretű, de kellemesen aromás, közép-amerikai, jávai és európai dohányokból készített Maya szivarka, 190 Ft-ért. 5 darabos dobozban került a fogyasztókhoz eleinte csak natúr minőségben, de a termék sikere hamarosan két újabb variánst is életre hívott, a vanília és cherry ízesítésűt. További fejlesztésként 2003-ban megjelent ezek filteres változata is Maya Premium néven, már 10 szálas csomagban, 540 Ft-os áron.

 


2004-ben ismét új termékkel bővült a gyár kínálata, bevezették a rendkívül ízléses és igényes megjelenésű, 7 szálas Nabucco szivart, mely három változatban (Egzotic, Vanilla és Caramel) készült és 600 Ft-os áron volt kapható. 2006-ban az Egzotic ugyan megszűnt, de a másik két íz megmaradt. A márka csomagolása 2012-ben megváltozott, azóta is forgalomban van mind a piros és a sárga dobozú is.

 


2005 hozta el az újabb szivar-féleséget, megjelent a Galopp, az Ászhoz kívül-belül hasonlító, hosszú, szopókás szivar, szintén kétféle, cherry és vanília ízben. Talán a hasonlóság miatt, de nem lett annyira kelendő, mint az Ász, így 2013-ban megszűnt.

Ebben az évben egy másik új termék is született, és ez jelentős változás és előrelépés volt a gyár életében. Az addigi, gépi előállítású szivarok mellett megkezdték a tradicionális kézi fonású Don Alfredo márka gyártását. A természetes érlelésű jávai, szumátrai és hazai dohányok keverékből összeállított szivar eleinte Corona méretben, 140 mm hosszal és 42-es kaliberrel készült. Egyesével celofánba csomagolva szálanként, és 2 darabos dobozban is kapható.

2007-ben tovább bővült a kínálat ugyezen márka Half Corona (104 mm hosszú és 33-as gyűrűméretű) változatával. A szivar karakterét a bélanyaggal jól harmonizáló ízű Havana borítéklevél tökéletesíti.

2009-ben a termékcsalád legújabb tagjaként megjelent a Slim Panatella méretű (125 mm hosszú és 8 mm átmérőjű) Don Alfredo, amit azonban 2013 januárjában kivontak a forgalomból.

 

Nem kis eredményt ért el a gyár az eltelt húsz év alatt, a szivarosoknak aránylag bő kínálatot tudtak kialakítani hazai dohányáruból. A hagyományos magyar típust kedvelőknek a Hunor, az ízesített fajtát előnyben részesítőknek az Ász és a Nabucco, míg a könnyed szivarozás kedvelőinek a csupán pár percig tartó Maya lehet a megfelelő választás. De egy valamire való gyár nem éri be ennyivel.

2006. augusztus 1-jével a Szivargyár Kft. jogutódlással beolvadt a debreceni Róna Dohányfeldolgozó Kft.-be, ez pedig mérföldkő volt az üzem életében. Az új vezetés - Borbély Zsolt és Bajusz Géza - erőfeszítéseinek köszönhetően innentől jelentősen megnőtt a cég export-termelése. Nem csak a környező országokban (Szlovákia, Románia, Bulgária, Ukrajna, Cseh- és Lengyelország) jelentek meg termékeik, de az ízesített fa- és műanyagszopókás szivarok még Hollandia, Kanada, Japán, Thaiföld, Jordánia és Sierra Leone trafikjaiba is eljutottak.

Nyilvánvaló, hogy egy magyarországi szivargyár sosem fogja tudni felvenni a versenyt kubai társaival, hiszen sem az éghajlati, sem egyéb adottságok nem teszik ezt lehetővé, de ez nem is feladata. Viszont elvitathatatlan érdeme az újfehértói szivargyárnak, hogy szinte a semmiből építettek újra egy egykoron szebb napokat látott, de kis híján eltűnt iparágat.

Példaértékű az a munka, amit befektettek ahhoz, hogy a jelenlegi szintig eljuthassanak, bebizonyítva: semmi sem lehetetlen, csak elszántság és kitartás kell hozzá. Remélhető, hogy még sok új termék kerül ki az üzemből, és az egyre szigorúbb feltételek ellenére is még sokáig fognak tudni hazai terméket adni a magyar fogyasztóknak.

 

TOVÁBBI CIKKEK:

 

A füstszűrő megjelenése

A Helikon cigaretta története

A Magyar Királyi Dohányjövedék története

A Modiano diadala

A Sopianae cigaretta története

A Symphonia cigaretta története

A szocializmus cigarettái - Magyar Dohányipar

Áprilisi tréfa? - Nevetséges cigaretták

Barnabőrű szivarok I.

Éljen május 1. - Égjen a gyár!

Füstbe ment Tervek

Füstölgő asszonyok

Háború után - Magyar Dohányjövedék

Illanó füst a filmvásznon

Karácsonyi cigaretták

Ki volt szopókás Mirjam?

Külföldi különlegességek I.

Lajos bácsi cigarettái

Levente története

Mentolos füst

Nikotinmentes nyaralás

Stílusos cigaretták

Trafiktörténet

Városi cigaretták

Vásári cigaretták