A Symphonia cigaretta története

Kereken száz évvel ezelőtt, 1921-ben kezdődött legnagyobb múltú hazai cigarettamárkánk, a Symphonia története, mely azóta is jelen van a magyar dohánypiacon. Az állandó, megbízható minőségnek, majd a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően stabil fogyasztói tábora lett az évek során. Csak az utóbbi évtizedekben csökkent iránta a kereslet, egyrészt a fogyasztók árérzékenysége, másrészt az új generációk eltérő igényei miatt. Ma már csak az idősebb korosztály tart ki mellette, a fiatalabbak elavult, negatív benyomású munkás-cigarettának tartják, ki sem próbálják. Gyártói ugyan igyekeztek lépést tartani a korral és ennek megfelelően modernizálni a márkát, de ezek a próbálkozások az utóbbi két évtizedben rendszerint kudarcba fulladtak, rövid életűek voltak.

A ma ismert filteres Symphoniát gyártó Debreceni Dohánygyárat külföldi tulajdonosa, az Imperial Tobacco 117 éves sikeres működés és folyamatos fejlődés után 2004-ben bezárta és az ott készülő termékeket másik, külföldi gyáraiba helyezte át. Mára eltűntek az újabb fejlesztésű típusok, és csupán egyetlen variáns maradt: a hagyományos, erős piros Symphonia – de már ez is külföldről importálva.

1921. május 19-én a Magyar Távirati Iroda és több jelentős napilap is hírt adott arról, hogy a Magyar Királyi Dohányjövedék a következő naptól Symphonia elnevezéssel új szivarkafajt hoz forgalomba. A szopóka nélküli, 68 mm hosszú, 8,5 mm vastag cigaretta 100 darabos dobozokban került forgalomba, 60 koronás áron.

1929-ben a 100 darabos mellett már kapható volt 10 és 20 darabos kiszerelésben is, 28 ill. 56 filléres áron. Az 1930-ban alakult Nikotex Rt. kutatásai és fejlesztései révén hamarosan minden népszerűbb márkákból, így a Symphoniából is készült nikotincsökkentett, Nikotex-verzió is.

1937-ben a kartondobozban árult 100 darabos Symphonia 3 Pengő, a papírcsomagolású, 20 darabos pedig 60 fillér.

1938-tól 75 fillérért már 25 darabos csomagban is kapható lett.

1942-től 24 cigarettát tartalmazó csomag is forgalomba került 1,32 Pengős áron.

A II. világháború hozta meg az – olcsósága és jó minősége miatt is – sikeres márka eltűnését. A politikába, így az ország életébe is beköszöntő új eszme nem tartotta meg a korábbi korból még az olyan hétköznapi fogyasztási cikkeket sem, mint a cigaretta.

Az 1946-ban újjáalakuló Magyar Dohányjövedék hároméves fennállása alatt több mint száz különféle dohánygyártmányt hozott forgalomba, majd ezek nagy részét rövid idő alatt meg is szűntette, hogy aztán még újabbakat vezessen be helyettük. Akadtak azért sikeresebb fajták is, melyek ekkor betonozták be magukat a későbbi évtizedekre: 1945-2004-ig létezett a Munkás, 1947-1992-ig a Harmonia, 1948-2013-ig a Kossuth márka.

A fogyasztóknak jóformán idejük sem volt megismerni, megszokni és megkedvelni egy-egy fajtát. A háború pusztítása okozta nyersanyaghiány miatt a gyártmányok minősége jócskán leromlott, de még ezt a szintet is alulmúlta az 1949-től beköszöntő nemzeti vállalati struktúra és a kommunista tervgazdálkodás. Még az újságok hasábjain is egymást érték a fogyasztói panaszok, a dohányosok visszasírták a letűnt kor minőségi termékeit, többek között a Symphoniát is.

1957-től, talán a forradalmi események hatására következett be látványosabb javulás a dohánytermékek piacán. A belső minőség mellett a csomagolások is egy fokkal ízlésesebbek lettek. Ebben az évben „nosztalgikus hangulatba” került a Magyar Dohányipar, mert új eszmék ide-oda, ismét megjelent a trafikokban a háború előtti kor sikeres Daru és Mirjam cigarettája, Sátoraljaújhelyen pedig újra gyártani kezdték a Symphoniát is, a korábbival teljesen megegyező, 25 darabos csomagolásban, 4,50 forintért.

1968-ban az olcsó, filter nélküli fajták (Kossuth, Munkás, Terv) csomagolását megújították, így a Symphonia is ekkor kapta azt az új grafikát, amellyel a következő 46 évben, egészen a megszűnéséig lehetett kapni a füstszűrő nélküli verziót. 1968-ban ez a változat 24 mg kátrányt, 1,2 mg nikotint tartalmazott és 5,60 Ft-ba került. Ez a 25 darabos csomagolás egészen a 90-es évek elejéig változatlan formában volt forgalomban, később azonban 20 darabra csökkentették a doboz tartalmát.

Az 1960-70-es években egyre több figyelmeztetés jelent meg a dohányzás egészségkárosító hatásáról, így egyre nagyobb szerepet kaptak a füstszűrős cigaretták. A gyártmányfejlesztés is főként ebbe az irányba haladt.

1972-ben vezette be az Egri Dohánygyár a Symphonia filteres változatát, 4,80 Ft-os áron. A füstszűrő ellenére 25 mg kátrányt és 1,2 mg nikotint tartalmazott, nem hogy nem kevesebbet, hanem kátrányból még 1 mg-mal többet is, mint a filter nélküli változat! Később a "kispénzűeknek" készült 10 darabos csomagban is, 3,30 Ft-ért. 1980-ban, a Dohányipari Tröszt felbomlása után a gyárak felosztották maguk között az egyes márkákat. Így lett a továbbiakban kizárólagosan egri termék a Helikon, pécsi a Sopianae és debreceni a Symphonia.

1983-ig váratott magára a következő fejlesztés: ekkor vezették be a könnyebb, kék Symphoniát. Ez már a ventillációs filter hatásának köszönhetően „csupán” 21 mg kátrányt és 1,1 mg nikotint tartalmazott.

1984-ben jelent meg a piacon a 15,5/0,9 mg-os tartalmazó sárga, „nikotinszegény” változat.

1985-től volt kapható a zöld, mentolos verzió. Ez még a pirosnál is erősebb volt, 24,5/1,25 mg-os károsanyag-tartalmával. Nem aratott nagy sikert, mert csak a 90-es évek elejéig gyártották.

1986-ban került piacra az Arany Symphonia, mely viszonylag könnyűnek mondható a maga 14/0,8 mg-os kátrány- és nikotintartalmával. Kb. 1992-ig volt forgalomban.

1987 körül már 100 mm-es hosszal is készült piros Symphonia. Először a hagyományos grafika negatívjaként piros alapon fehér, majd később a már megszokott fehér alapon piros háromszöggel. Ez utóbbi is a 90-es évek közepéig volt kapható.

1989-ben vezették be a két méretben – 84 és 100 mm-es hosszal – is gyártott, még mindig puha csomagos Symphonia Extrát, egységesen 21 Ft-os áron. Ezeket licenc alapján a sátoraljaújhelyi gyár készítette kb. 1992-ig.

1992 és 1996 között volt kapható a jelentős fejlesztéssel létrehozott két új változat: a már keménydobozba csomagolt multifilteres Symphonia Príma és Príma Lights, piros illetve fehér dobozban.

1993-tól zárjegy került a dobozokra, és mivel időközben szabadáras lett a cigaretta, az árat már nem tűntették fel a csomagoláson. A filter nélküli mellett továbbra is kapható volt a háromtagú alap-termékcsalád: piros, kék, sárga, grafikájuk azonban pár évente kisebb változtatásokon esett át.

Az 1990-es évek első felében jelentek meg a szín-jelölés mellett a cigaretták erősségére utaló szavak is a csomagolásokon, de hogy ne zavarodjanak össze a fogyasztók, nem vették át egyből a nemzetközi „light” kifejezés egyes változatait, hanem szépen, magyarul közepes erősségű, középerős, enyhe, gyenge, könnyű, szuperkönnyű és egyéb frappáns elnevezéseket kaptak a cigaretták.

1995 körül ismét változott az alap-fajták grafikája. A márkanév háttereként szolgáló fekete sáv sötétkék lett, a színes háromszög kisebb és más alakú, a csomag háttere pedig vékony, halványszürke, vízszintes csíkozású.

1996-ban, a megszűntetett Príma-verziók helyett egy teljesen új termékcsalád kialakításába kezdtek Symphonia Blond néven. Lépést tartva a korral, már ezek is keménydobozban kerültek a fogyasztókhoz. Az első évben a modern vonalvezetésű, narancssárga (12/0,9 mg), és a kék dobozú Lights (9/0,7 mg) változat gyártása kezdődött el.

1997-ben ezeket követte az 5/0,5 mg-os Super Lights és a 7/0,6 mg-os Mentolos verzió.

1998-ban egészült ki a Blond-család a legkevesebb károsanyagot tartalmazó, utolsó tagjával, a 2/0,2 mg-os Ultra Lights változattal, ami akkor a legkönnyebb magyar gyártású cigaretta volt. 1998-ban a dobozok legalsó részén megjelentek a kötelező figyelmeztető feliratok, és a puha csomagos fajták közül a kéken feltűnt a Lights, a sárgán pedig az Extra Lights elnevezés. Az év közepe-vége felé a teljes puha csomagos termékcsalád új köntöst kapott: modernebb betűtípust és a grafikán megjelent a szlogenné vált „Tiszta hazai” felirat is.

1999 nyarán került forgalomba egy új változat, a 14/0,9 mg-os Symphonia Multifilter, mely fehér filterrel készült. Nagyjából egy évig volt csak kapható, nem aratott nagy sikert.

1999-ben kivonták a forgalomból a szintén nem túl népszerű Blond-családot, és helyette valami sokkal vonzóbbat dobtak piacra, a „misztikus” fantázianevű Symphonia Makrofiltert. Modern külsejű, ezüstszínű kartondobozban, 225 Ft-os áron került forgalomba eleinte csak piros (13/0,9 mg) és Lights (9/0,7 mg) minőségben. Füstszűrője többszörösen összetett volt, a dohánytörzshöz közelebbi felén egy normál, a cigaretta végén egy két részből álló szűrő volt: egy puhább anyagú kis rúd középen, amit körülvett egy sokkal tömörebb, keményebb gyűrűszerű rész – a makrofilter.

2000-ben ezeket követték további társaik, a még könnyebb Extra Lights (7/0,5 mg), az Ultra Lights (2/0,2 mg) és a Mentolos (9/0,7 mg) verzió. Nyáron, a Forma 1 alkalmából a piros változat Symphonia Rallye elnevezéssel alkalmi dobozban is kapható volt bizonyos kijelölt üzletekben.

Minden különlegessége ellenére a Makrofilter-termékcsalád sem vált népszerűvé, az idősebbeket nem érdekelték ezek a fejlesztések, ők már magmaradtak a megszokott piros Symphoniánál, a fiatalabb korosztály pedig a korábban említett hiedelmek miatt ki sem próbálta, mondván: a Symphonia „ciki”. Így ezek a legújabb változatok is megszűntek 2004-2005-ben.

2002-ben történt az utolsó újítás a Symphoniák háza táján: a pirosat 25 darabos csomagban is forgalomba hozták, 300 Ft-os áron. Amikor a 20 szálas cigaretták burkolt áremeléseként a dobozokba már csak 19 szál került, onnantól a 25-ös Symphonia is 24 darabos lett. Szerencsére a debreceni gyár 2004-es bezárása után is forgalomban maradt négy fajta Symphonia, igaz, már Németországban készült a „Tiszta hazai”.

A cigarettaárak rohamos és drasztikus emelkedése felélesztett egy már-már feledésbe merült dohányzási szokást: az otthoni cigarettatöltést. Sorra jelentek meg a legkülönfélébb cigarettadohányok a trafikokban, de olcsóságuk ellenére ezektől sokan idegenkedtek. Ekkor kezdődött az a trend, hogy a gyárak árusítani kezdték a népszerűbb márkáik dohánykeverékeit - sugallva, hogy ezeket sodorva-töltve a gyári cigarettával megegyező minőséget kapunk. A Symphoniából is készült ilyen, piros is, kék is, de még a filter nélküli változat dohánya is kapható lett. A 40 grammos csomagok mellett megjelent egy 150 grammos óriás-kiszerelés is, mely azonban pár év után, 2016-ban megszűnt. 2020 tavaszától ismét forgalomba hozták, igaz, már csak 50 grammos méretben.

2013-ban kezdetét vette a márka felszámolása: 28 év után megszűntették a sárga Symphonia gyártását, majd 2014 végén a „mezítlábas” változatot is kivonták a forgalomból, ezzel pedig a magyarországi dohánykínálatból eltűnt az utolsó filter nélküli cigarettafajta is.

2017-től bevezetésre kerültek a legújabb egészségvédő figyelmeztetéssel ellátott csomagolások, melyek már nem csak szöveget, de képet is tartalmaznak, ráadásul ezek alulról átkerültek a dobozok felső részére, és méretük is 66%-ra nőtt. A Symphonia esetében nem csak ennyiből állt a változás, új csomagolással már csak a hagyományos piros változat jelent meg, a kék egyszeriben eltűnt és ezzel a "termékcsalád" egy darabosra zsugorodott...

Nagy kár veszni hagyni egy százéves múltra visszatekintő, teljes egészében magyar dohányból készülő, hazai kifejlesztésű márkát. Igaz, változnak a fogyasztói igények, elvárások, semmi sem örökéletű. Már az is nagy szó, hogy a Symphonia még megérhette bevezetésének 100. évfordulóját!

Villamosplakát - Káldor László, 1957.

Villamosplakát - Káldor László, 1957.

Villamosplakát - Macskássy Gyula, 1957.