Illanó füst a filmvásznon

Amennyire része a cigaretta mindennapi életünknek, annyira része a mozi és a film is. Feltűnt –e valakinek, hogy miként tűnt el a dohányzás a hazai filmekből?

A magyar filmtörténet - általunk ismert - némafilmjeit belengi a cigarettafüst. Főszereplők, mellékszereplők, háttérben álló statiszták, csak úgy mellékesen, vagy éppen alapos okkal, de bizony hosszan füstölögnek a filmvásznon. 

A némafilmek rendezői a szereplők jellemábrázolásához, bizonyos helyzetek kifejezőbb bemutatásához, érzelmek és hangulatok megfestéséhez választották gyakran a különféle dohányzási módokat és eszközöket, mint kifejezésre alkalmas, látványos, mindazonáltal minden néző számára felismerhető, feldolgozható képi elemet.  

Ez a háború előtti időkben sem változott: a dohányzás továbbra is fontos része maradt a filmeknek és a jellemábrázolásnak. A ma már klasszikusnak számító régi magyar filmekben szinte kivétel nélkül mindenki dohányzott, és csak egyszer-egyszer történt utalás a dohányzás káros hatásaira, - ha a házasságban a nadrágot viselő feleség olykor ráripakodott az urára, hogy túl sok szivart szív, - de különben mindenki mindenkit szívélyesen kínált dohányáruval az asztalokra kitett nagy tároló ládikákból. A jellemábrázolás részeként fontos kelléke volt a dohányzás a modern, meghódíthatatlannak tűnő, csábító nőalakoknak, így Karády Katalin kezében, mi több, ajkai közt is állandóan ott lógott egy cigaretta.


Karády Katalin (1910-1990)

Egészen a 40-es évek végéig a társadalmi rang bizonyos kifejezőeszközei voltak a különféle dohányzási módok. Úri vonást jelzett a hosszú szipka, az ezüst vagy arany cigarettatárcából előhúzott szívnivaló, a vastag Havanna szivar, a díszes asztali kínáló dobozok.

Az életkörülményekre, anyagi viszonyokra is következtetni enged a dohányzás. Az Ötödik pecsét (Fábri Zoltán, 1976) című filmben, a kiskocsmában összegyűlő baráti társaság szinte minden tagja dohányzott. A háborús években kincset ért a kocsmáros kötényéből előkerülő luxuskategóriás Darling cigaretta. A barátok meg is jegyezték: „Sír, mint egy mosakodós kislány, s közben vagyonokat rejteget a zsebében.” Hát ezt a vagyont pár perc alatt elszívta a kis társaság beszélgetés közben.

A dohányzásnak az ilyen típusú jelentése az 50-es években változott a filmeken, ugyanúgy, mint a valóságban. Nem füstöltek kevesebbet a filmvásznon, viszont itt már pótcselekvésként kezdett feltűnni a dohányzás. Idegek nyugtatására, izgalmi helyzetekben gyújtottak rá, vagy az idegőrlő hivatalnokok ültek az írógép mellett egyik cigarettáról a másikra gyújtva.

A füstölés különféle módozatai továbbra is nélkülözhetetlen részét képezik a filmes ábrázolásnak. Mivel ekkor még a dohányzást nem kezelték problémaként, mint ma, vagyis nem bírt különösebb jelentőséggel - nem ítélték el - azt például, hogy az ifjúság szemében példaképként élő színész, vagy rajongásig tisztelt színésznő szinte folyamatosan dohányzik. Azaz a rendezők erkölcsi, netán egészségügyi, egészségvédelmi korlátozások és különösebb lelkiismeret furdalás nélkül adhattak cigarettát, szivart sztárjaik kezébe. 

Sőt, a játékfilmek légkörében szinte folyamatosan gomolygó füstöt látva olykor az a gyanú is felmerül, hogy a rendezők nem a kezükbe adták, hanem inkább nem parancsolták ki színészeik kezéből a füstölgő csikkeket még a felvétel idejére sem.  


Gobbi Hilda (1913-1988)

A kocsmákban, kávézókban, sokszereplős jelenetekben szinte mindig akad egy-két színész, akinek kezében ott a cigaretta. A totál képekbe (sőt a közeliekbe is) gyakran betéved egy-egy kígyózó füstcsík, csak úgy mellékesen, arról nem is beszélve, hogy a rágyújtást vagy a cigaretta elnyomásának szertartását nem is láttatja a rendező. A Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán, 1956) kávézóban játszódó jeleneteiben, sőt a tanári értekezleteken az iskolában is láthatjuk ezt.

A filmbéli alakok tehát úgy általánosságban, megszokott módon dohányoznak végig az 50-es éveken. Ám dohányoznak "kiemelt jelentőséggel" is. Egy-egy szivarnak, pipának vagy éppen az általuk nyújtott élvezetnek bemutatásával különös mondanivalót kívánnak közvetíteni továbbra is az alkotók.  

Mit szív? Hogy szívja?

A dohányzás különféle módjainak és eszközeinek sajátosan kialakult hierarchiája van a hétköznapi életben, nem különben a filmen. Az, hogy szivar, cigaretta vagy adott esetben hosszú szárú pipa kerül egy-egy szereplő kezébe, az gyakran társadalmi osztályt, rangot, esetleg vélt ítéletet is jellemez.

A munkások, az egyszerű dolgozók, a közkatonák és a parasztok, zsellérek jussa a mindig éppen félig elszívott cigaretták (szinte csikkek) végeláthatatlan sora, melyre mindig gyufával gyújtanak rá. A Budapesti tavasz (Máriássy Félix, 1955) katonái és a ház lakói - bár élelem nincs - még az óvóhelyen is cigarettáznak (annak ellenére, hogy a pince egyetlen dísze a falra festett, előrelátó, ámde láthatóan hatástalannak bizonyuló "Dohányozni tilos!" felirat).

A fiatal férfiak az Egy pikoló világosban (Máriássy Félix, 1955) is egyöntetűen cigarettáznak, legyenek akár a tisztességes, pozitív értékeket képviselő szereplők, akár a "rosszak" csoportjának tagjai.

A kubikusnak elszegődött parasztok rövid ebédszünetük egy részét szintén cigarettasodrással és annak elfüstölésével töltik a Talpalatnyi földben (Bán Frigyes, 1948), de dohányoznak a lakodalomban és otthon, kevés kis pénzük számolgatása közben is. Számukra a cigarettázás azonban még kissé szertartás jellegű: kimért mozdulatokkal sodorják maguknak a füstölnivalót.

A munkások és az értelmiségiek sietősen elszívott cigarettái, szivarjai körül viszont már nem láthatjuk nyomát a dohányzás szertartásosságának (így az általa nyújtott élvezet kihangsúlyozásának sem). Ez a mozzanat csak az arisztokraták pipázásában, vagy az újgazdag emberek szivarozásában figyelhető meg ismét.


Bárdy György (1921-2013)

Az értelmiség "felsőbb kasztjába" tartozó tanárok és papok olcsóbb szivart pöfékelnek a Hannibál tanár úrban, az idősebb férfiak pedig békésen pipáznak (a Budapesti tavaszban még kenyérért való sorban állás közben is).

A szivarozás és a pipázás a dohányzás olyan formáit jelentik, melyek sokkal időigényesebbek, mint a cigarettázás. A mindig rohanó dolgozó emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy akár órákat töltsenek el egy parázsló szivar, vagy pipa társaságában, csak az általa nyújtott élvezetnek szentelve idejüket.

A munkások és a parasztok mindig a sietve elszívott cigaretták füstjében élnek, melyeket nem is feltétlenül az élvezetért szívnak (mint például a Talpalatnyi föld ebédszünetben dohányzó kubikusai), hanem sokszor izgalmuk, idegességük, fáradtságuk csökkentésére szolgálnak.

Az Állami áruház (Gertler Viktor, 1952) igazgatója, Dancs Frigyes, a hivatalos levelek diktálása közben dohányzik, vagy amikor veszélyben érzi vagyonát, és összehívja a családtagjait. Az áruházak "kifosztásának" megbeszélése közben egyébként a többi férfi is cigarettázik. Ekkor idegességükben, kapkodva, ám ezt teszik megelégedésükben is, de már nyugodtan, mikor a szobában felhalmozott áru között elégedetten füstölve várják haza Dancs urat.

Nyugodtan állíthatjuk, szivarra az gyújt, akinek nem kell sietnie sehová. Nyugodtan szivarozhat a Talpalatnyi föld gazdag számtartója a mulatóban, vagy Nyúl tanár úr is, a dolgozatok javítása közben.

A különleges, márkás szivar által közvetített érték a Hannibál tanág úrban a leghangsúlyosabb. Az írása miatt először még különös megbecsülésnek örvendő Nyúl tanár urat kollégái, ismerősei elismerésük jeleként ajándékokkal halmozzák el, melyek közül a tanár úr azonban egy doboz finom szivart értékel a legtöbbre. (A márkás szivar a különféle ajándékcsomagok - desszertek, italok, ritkaságnak számító gyümölcsök - között egyenrangúnak, sőt egy dohányzó embernek még értékesebb ajándéknak számít.)


Krencsey Mariann (1931-2016) és Törőcsik Mari

Nyúl tanár úr még éjszaka is önfeledten szivarozik, felesége szeretetteljes tekintete kíséretében - dohogása helyett, amit a későbbiekben majd többször hallhatunk - boldogan eregeti a füstfelhőket a szobában. A parázsló szivar Nyúl számára a szakmai elismerés, a várva várt megbecsülés tárgyiasult, kézzelfogható bizonyítékát szolgáltatja. Oly annyira ragaszkodik ehhez a bizonyítékhoz, hogy szivarral a kezében alszik el, és reggel is büszkén pöfékelve indul az iskolába. Ha ez a doboz szivar nem lenne, reggelre ébredve talán azt hinné élete váratlan pozitív fordulatáról, álom volt az egész.

A pipázás a még gondtalanabb élet, vagy még több szabadidő jele. Pipázhatnak a nemesek és az öregek. Az Én és a nagyapám (Gertler Viktor, 1953) nagypapájának szabad perceit-óráit tölti ki a füstölés ezen formája, meg persze a lassú mozdulatok sora, a dohányos zacskóval és a gyújtóval való bíbelődés. Ez annak jele, hogy az idős ember - ha ezúttal nem is teljesen gondtalan - lassú, megfontolt életében nincs helye a kapkodásnak. Mindamellett a pipázás az idős férfiaknak bölcsességet is kölcsönöz.

A pipának egy sajátos fajtája, a hosszú szárú pipa, a "mesefilmeknek" is kedvelt kelléke. A Különös házasság (Keleti Márton, 1950) bárójának nemességét emeli, hangsúlyozza ez az eszköz. A Ludas Matyiban (Ranódy László Nádasdy Kálmán, 1949) pedig Döbrögi uraság ruházatát és személyiségét egészíti ki a hosszú szárú pipa, szintén nemesi voltának, és ebből adódóan hosszas semmittevéssel (pipázgatással) töltött napjainak jeleként.

Ettől eltérő jelentéssel csak egy szereplőnek kerül a kezébe pipa: az Állami áruház Rezsője sétálgat pipával kezében, ez ekkor is az arisztokráciához való vonzódás jele (Rezső a walesi herceget emlegeti és állítólag golfozni is tud).

Pipájával az olyan alantas dolgoktól határolja el magát, mint a Kossuth vagy az 5 éves Terv, ugyanakkor ez a pipa érdekes módon soha nincs megtömve és általában zakója zsebében, a díszzsebkendő helyén tartja.


Darvas Iván (1925-2007)

A gonosz dohányzik

A negatív szereplők szintén cigarettát szívnak, de azt a cigarettatárcából veszik elő, majd a kivett szálat tömörítés céljából lassú mozdulatokkal a tárca fedeléhez ütögetik, és öngyújtóval gyújtanak rá. Így tesz Nyúl tanár úr befolyásos barátja, Muray Árpád a Hannibál tanár úrban, és a hozzá hasonlóan a fasiszta szimpatizáns tornatanár ugyanebben a filmben; vagy az Állami áruház - később leváltott és "reakciósnak" bizonyuló - igazgatója, Dancs Frigyes.

Cigarettatárcából veszi elő cigarettáját a Talpalatnyi földben a munka felvigyázója is, miközben a halastó kiásásának munkálatait figyeli. Ugyanebben a filmben a számtartó, Zsíros Tóth Mihály azonban vaskos szivart szív elégedetten, miközben a mulatóban kártyázik, majd füstfelhőket eregetve kergeti el a kérésükkel hozzá forduló parasztokat.

A nők dohányzása

A kizárólag pozitív tulajdonságokkal bíró, ártatlan tekintetű, feddhetetlen hősnők (mint Zoltán Jutkája a Budapesti tavaszban, vagy a világ legártatlanabb teremtése, Marika a Talpalatnyi földben) természetesen nem dohányoznak. Még az Egy pikoló világos rossz útra lépett Julija sem tévelyedett el annyira, hogy cigarettára gyújtson.


Marlene Dietrich (1901-1992)

A romlott, démoni, igéző tekintetű, bájaikat kiemelő (vagy éppen alig takaró) ruházatú hölgyeknek azonban elengedhetetlen tartozéka hossz szárú cigarettaszipka végéből kacskaringózó füst.

A Hannibál tanár úrban Muray Árpád könnyűvérű barátnőjének és a kávézó felszolgálónőjének szexualitását emeli ki - többek között - ez a tárgy, és a hozzá tartozó finom, nőies kéztartás. Ahogy ez utóbbi férje meg is jegyzi: olyan nők ők, aki "még a papnak is kelleti magát".


Muráti Lili (1912-2003)

Ha nem szexualitásának kiemelését szolgálja a cigaretta, akkor egy nő csak akkor dohányozhat, ha egyértelműen negatív szereplő. A "rossz oldalon álló" nő különösebb trükkök nélkül, magától értetődő természetességgel dohányzik.

Ezeknek a nőknek nem eszköze a cigaretta semmire, hanem az általuk képviselt rossz értékrend velejárója. Az Egy pikoló világosban Juli barátnője, Gizi, nem "eltévelyedett", rossz útra vezetett lány, mint Juli, hanem alapvetően "romlott", tehát dohányzik. Csakúgy, mint a Budapesti tavaszban a nyilasok titkárnője, aki gépelés közben, tehát munkavégzés közben is cigarettázik.

Ezek a nők olyan természetesen dohányoznak, mint a férfiak. A különbség csak az, hogy nők. Ezzel pedig a rendezők az életfelfogás (Gizi esetében), vagy az ideológia (a titkárnő esetében) amit képviselnek elitélendő voltát erősítik meg.


Jávor Pál (1902-1959)

Kínálás

A fentebb említett szűzies hölgyeket senki sem sérti meg azzal, hogy cigarettával kínálja meg őket (igaz, engedélyüket sem kérik a jelenlétükben való dohányzásra).

A könnyűvérű nők azonban éppen a rágyújtás feltűnő előkészületeivel "kérnek" tüzet a kiszemelt áldozattól, ezzel alkalmat adva egy hosszú és kifejező szempillantásra, szembenézésre "szemezésre". (Érdekes például a Budapesti tavaszban, ahogy az utcán álldogáló emberek között egy hölgy tüzet ad a gyufáját kereső férfinak: a köztük lévő - csak feltételezhető - viszonyról egyedül a nő mozdulatát kísérő, hosszú, sejtelmes pillantás tanúskodik, na meg a férfi szintén jelenlévő feleségének arcára kiülő, leplezetlen, féltékenységről árulkodó arckifejezés.)

A cigarettatárcás urak rendszerint megkínálják beszélgető partnerüket - főleg ha az hozzájuk képest alárendelt személy -, sőt tüzet is adnak elegáns öngyújtójukkal, laza természetességgel, miközben folyamatosan beszélnek. (Ezek a cigarettatárcák ráadásul rejtélyes - ám kifejező - módon mindig tele vannak.)

Az Állami áruház igazgatója irodájában a dohányzóasztalon lévő gyakorlatilag státusz-szimbólumnak is tekinthető cigarettás dobozból kínálja Kocsis Ferencet (a pozitív főszereplőt), és öngyújtóval ad neki tüzet. Sőt Kocsis még választhat is, a kínálat: "Kossuth, Harmónia, 5 éves terv" - sorolja az igazgató. (Kocsis Harmóniát választ - jó érzékkel, mert az igazgató is azt szívja.)

Érdekes módon azonban a jelenet nem ismétlődik meg, mikor a szereplők fordított helyzetbe kerülnek: immár Kocsis az igazgató és ő hívatja irodájába Frigyest. Ő nem kínálja meg az egykori vezért, talán ezzel jelezve, hogy ő nem kíván ily módon kedvében járni, "udvarolni" neki.


Latinovits Zoltán (1931-1976)

A másik fél cigarettával való megkínálása olykor a feszültség csökkentésére is alkalmas. A Budapesti tavasz szereplőinek alapállapota, hogy rettegnek a házban rendszeresen ellenőrzést tartó nyilasoktól. Amikor olyan egyenruhások érkeznek, akiknek bizonytalan a "hovatartozása" az óvatos férfiak az idegeneket azzal próbálják támogatásukról meggyőzni, vagy legalább kedveskedni nekik, hogy cigarettával kínálják őket. De a beszélgetés még sokáig tart füstölés nélkül, mert tüzet csak akkor adnak az idegennek, mikor kiderül, hogy van közös ismerősük, közös bajtársuk az illetővel.

Egyenrangú felek közt a kínálás mozzanata gyakran fejez ki egyfajta közösséget, a másik sorsában, bajában való osztozást. A Budapesti tavasz óvóhelyén a szomorú férfiak szótlanul adják tovább egymás közt a körmükre égő csikket. Mikor pedig vége a háborúnak és végre feljöhetnek a pincéből, az őket üdvözlő orosz katona is - közös nyelv ismerete híján - azzal fejezi ki együttérzését és jó szándékát, hogy cigarettával - pontosabban mahorkával* - kínálja az elcsigázott férfiakat. Az orosz katonákkal együtt füstölő, csoportban ácsorgó emberek között ez a cigaretta már szinte békepipává növi ki magát.

*( Jellegzetes orosz - szovjet - cigarettaforma, jellemzője a hosszú üreges szopóka, amit a szokásoknak megfelelően más-más módon hajtanak, nyomnak össze a füst megszűrésére. )

A Hannibál tanár úrban Nyúl tanár úr éjszakája a kínálás talán legfurcsább példáját is szolgáltatja számunkra: a tanár úr álma megelevenedik a vásznon, láthatjuk, amint megjelenik dolgozatának tárgya: maga Hannibál.

Nyúl tanár úr és a hadvezér átlátszó szelleme kedélyesen beszélget és énekelget a kis szoba éjszakájában, és kevéssé valóságos voltuk nem akadályozza meg őket abban, hogy rágyújtsanak egy-egy szivarra.


Márkus László (1928-1985)

Hannibál nem leplezett kéréssel a szemében nézi a szivaros doboz, és Nyúl rögvest bocsánatot is kér az illetlenségért, hogy nem kínálta meg őt. És máris kedélyesen eregetik a füstöt. Így joggal állíthatjuk, hogy ebben a filmben még a szellemek (vagy álomképek) is dohányoznak, és hogy Nyúl tanár úr egyedülálló módon egyszerre két szivart is szív: egyet tart az ágyban fekve a kezében, egyet pedig boldog árnyképe füstöl álmában.

A dohányzás tehát adott esetben még a legszebb álmok része is lehet: a kisember, ha önfeledten boldog, olykor dohányzik álmában.

Voltak idők, amikor nem csak a filmeken, színdarabokban dohányozhattak a szereplők minden korlátozás nélkül, de a nézőtereken ülők is eregették a füstöt a színházban, moziban. Mára nem csak a sorok közül, de magából az intézményekből is kiszorult a füstölés.

Aztán az idő előrehaladtával a filmeseknek is lépést kellett tartaniuk a kor elvárásaival. Ahogy egyre erősödött a dohányzásellenesség, úgy vették ki a filmszereplők szájából a cigarettát. Sőt egyenesen népnevelőbe mentek át azzal, hogy az egész ország által nézett Szomszédok című sorozatban már szinte senki nem dohányzott, az elegáns kozmetika-tulajdonos Gábor Gábort ugyan sosem láthattuk a kezében tartott hosszú, barna St. Moritz cigarettája nélkül, de rá sosem gyújtott.


Őze Lajos (1935-1984)

Ma a népszerű szappanoperákban már tilos dohányozni, és valószínűleg a dohányzásellenes aktivisták szeretnék, hogy így legyen a valóságban is, lássuk be, ez igencsak nem életszerű.

Hiába nem dohányoznak már a tévében, mi több, semmilyen dohányreklám nem jelenhet meg jó pár éve, a dohányosok száma nem csökkent. Sőt egyre több fiatal gyújt rá, pedig példaképeiket nem láthatják füstölni, és a káros szokásra buzdító plakátok sincsenek már sehol.

Amúgy érdekes megfigyelni, hogy lehetséges az, hogy egész életüket végigdohányzó színészeink mitől élnek mégis páratlanul hosszú életet?

A szex-szimbólum Marlene Dietrich 91, Tolnay Klári 84, Karády 79, Gobbi Hilda 75, Gózon Gyula 87, Bánhidi László 78, Kállai Ferenc 84, Agárdy Gábor 83, Darvas Iván 81, Psota Irén 86, Bárdy György 89 évet élt. A 75 éves Törőcsik Mari közel 60 év után hagyta abba a füstölgést.

 


Psota Irén (1929-2016)


Törőcsik Mari


TOVÁBBI CIKKEK:

 

A füstszűrő megjelenése

A Helikon cigaretta története

A Magyar Királyi Dohányjövedék története

A Modiano diadala

A Sopianae cigaretta története

A Symphonia cigaretta története

A szocializmus cigarettái - Magyar Dohányipar

Áprilisi tréfa? - Nevetséges cigaretták

Barnabőrű szivarok I.

Barnabőrű szivarok II.

Éljen május 1. - Égjen a gyár!

Füstbe ment Tervek

Füstölgő asszonyok

Háború után - Magyar Dohányjövedék

Karácsonyi cigaretták

Ki volt szopókás Mirjam?

Külföldi különlegességek I.

Lajos bácsi cigarettái

Levente története

Mentolos füst

Nikotinmentes nyaralás

Stílusos cigaretták

Trafiktörténet

Városi cigaretták

Vásári cigaretták