Karácsonyi cigaretták

 

 

 

 

Rohanó világunkban, – ugyan már elsiklunk az élet apróságai felett – a karácsony még mindig egy különleges alkalom, bár az eredeti jelentését és szerepét elvesztette már. Kiváltképp különleges volt a múltban, amikor még sokkal jobban megadták a módját az ünneplésnek az élet minden területén.

Ünnepekkor az emberekben megmozdul valami, és ugyanígy megmozdul a cégekben, szolgáltatókban is, igaz, bennük főként az üzleti eredmények növelése érdekében. Ugyanígy történt ez a Dohányjövedékkel is. Elég korán felismerték a nem mindennapi eseményekben rejlő lehetőségeket, és természetesen ki is használtak minden adódó alkalmat. Ez a gondolat hívta életre az alkalmi dohánygyártmányokat, melyek már jóval az I. világháború előtt megjelentek. Vásárra, sportnapra, automobilos találkozóra, repülőnapra, városok évfordulóira, történelmi eseményekre megjelentettek egy-egy rövid ideig, vagy csak bizonyos helyeken kapható terméket. Ezek közül a különleges alkalmak közül természetesen nem maradhatott ki a legkülönlegesebb sem: a karácsony.

A legtöbb embernek ilyenkor mindig nagy fejfájást okoz az ajándék-vásárlás. Nem akarnak fölösleges holmikat: húszadik pár zoknit, elméretezett ruhadarabokat, felesleges dísztárgyakat venni, keresik a legmegfelelőbb, leghasznosabb ajándéknak valót. És egy dohányos ismerősnek mi is lehetne tökéletesebb meglepetés, mint valamilyen egyedi, vagy drága szívnivaló, amit a hétköznapokon nem engedhet meg magának.

Ennek a problémának az áthidalását kötötte össze a Dohányjövedék az extra nyereséggel. Amúgy is híres volt a cég arról, hogy mélyen elkötelezett a fogyasztói iránt, akiknek folyamatosan igyekszik újat nyújtani, mindenki ízlésének, elvárásainak megfelelni, és biztosítani a dohányzókat törődéséről. Ebbe a profilba nagyszerűen beleillett, hogy karácsonyra úgynevezett Mintagyűjteményeket hoztak forgalomba.

Ezek a szokásos 20, 50, 100 darabos csomagolási egységektől eltérően 21, 62, 65, 80 vagy 120 darabos dobozkák voltak és természetesen a cigarettázók mellett a szivarosokról sem feledkeztek meg a gyártók. A Mintagyűjtemények tetszetős dobozait neves grafikusok és iparművészek tervezték az adott kor divatjának, stílusirányzatának megfelelő ízléssel. E termékek egyediek voltak dobozaik, darabszámuk miatt is, de legnagyobb különcségük a tartalmukban rejlett, ahogy elnevezésük is jelezte. A Jövedék legjobb minőségű dohánygyártmányainak kis gyűjteményei voltak, általában 5-10 féle szivarból vagy cigarettából állították össze őket és Szivar illetve Szivarka-mintagyűjtemény néven hozták forgalomba.

Általában december elején kerültek ki a trafikok polcaira, és persze hamar nagy népszerűségre tettek szert ezek a praktikus karácsonyi ajándékok, és rendszeresen előfordult, hogy a vásárlók pár nap alatt elkapkodták mindet és Budapest összes általános és különlegességi árudájából kifogyott a mintaszivarka. Ezzel kapcsolatos élményeit örökítette meg Márai Sándor Egy doboz Coronas című novellájában.

Ezekhez a termékekhez természetesen külön reklámhadjárat is készült, plakátokon hívták fel a vásárlási lázban égők figyelmét: „Ajándékozzunk szivart, cigarettát” vagy, hogy „Legszebb ajándék: Magyar Királyi Dohányjövedék”. A Mintagyűjtemények annyira kedveltek lettek, hogy később már a karácsonytól függetlenül is forgalomban maradtak.

A trafikosok fedezték fel a fogyasztók újabb igényét, miszerint a gyári mintagyűjtemények formájára maguk a vásárlók is szeretnének összeállítani egyedi ajándékcsomagokat. Ezt azonnal tolmácsolták a Jövedéknek, ami rövidesen cselekedett is és 1938 novemberében egy kiállításon mutatta be a trafikosoknak a 42 féle újonnan terveztetett, művészi kivitelű ajándékdobozt. Árjegyzék alapján a trafikos dönthette el, melyik dobozokból rendel, hiszen ő ismerte legjobban saját rendszeres vásárlóinak az igényeit és szokásait.

Az 1940-es évektől vált szokássá, hogy nem csak egyedi válogatáscsomagokat gyártanak, hanem a legkedveltebb márkák dobozait ünnepi matricával, bélyegzővel látják el. A képen látható Memphis cigarettán felirat hirdeti, hogy ez bizony „Külön töltés”. Pontosan nem tudom, hogy ez mit takar, mert az egyszer már forgalomba hozott márkák dohánykeverékén utólag változtatni nem lehet, de azt el tudom képzelni, hogy ugyanúgy a megszokott dohányfajták vannak benne, de különös figyelemmel válogatva azokból is a legfinomabb, legnemesebb minőségűek.

A dohánytermékek karácsonyi ajándékként való árusítása és reklámozása egészen a negyvenes évek végéig megmaradt, a háború utáni Magyar Dohányjövedék is folytatta a megkezdett és jól bevált hagyományt, mely egyrészt egy remek üzleti fogás a gyártónak, másrészt egy nagyon nemes gesztus a fogyasztók szemében. Az alábbi plakátok 1946-1948 között készültek, és a Lánchíd, Olympia, Pajtás, Opera, Pest és egyéb cigarettákat kínálják az ünnepre.

Valószínűleg napjainkban azonnal botrányba fulladna egy ilyen törekvés, pláne hogy a dohányreklám minden formája tiltott, és látom magam előtt, ahogy a mindenféle füstmentes érdekvédelmi szervek szaladnak a bíróságra. Pedig a dohányos akkor is dohányzik, ha nincs karácsony, és akkor is, ha nem lát reklámot. Ezek csak a fogyasztók választását segítenék. Mondjuk, elég nevetséges lenne karácsonyra egy karton piros Marlborót adni, amit az év minden másik napján is pont ugyanolyan formában bárki bárhol megvehet.

Régen ez is másképp volt, jelentősége volt annak a mintagyűjteménynek. A megajándékozott pár szippantás erejéig egy kis luxusban részesült, és szívhatott pár szálat a legdrágább Coronitasból meg Sphinxből akkor is, ha amúgy csak a 40 filléres Leventére tellett a jövedelméből.

Manapság más szerepe és megítélése van a dohányzásnak, nincsenek alkalmi termékek. Nagy ritkán egy-egy megjelenik ugyan, bánatomra nem a magyar márkák közül, de csak bizonyos helyeken lehet kapni őket, és mire elterjed a hírűk, már elfogynak. A kilencvenes évek közepén a Sopianae próbálkozott többször is karácsonyi díszdobozzal, ekkor 5 és 10 csomag cigarettát befogadó lemez-dobozokat hoztak forgalomba ünnepi motívumokkal, de a karácsonyozás ennyiben ki is merült.

Jó lenne, ha a gyártók kicsit többet törődnének a fogyasztóikkal, és néha meglepnék őket valami különlegességgel, ha már belőlük élnek. Bár elegendő bevételük van törődés nélkül is, így nincs szükség újításra. Ha mégis változtatnak valamit, az sokszor a termék külsejének vagy minőségének a rovására megy. Sajnos ahogy más területeken, így ebben sem merítenek ötletet a múltból. Múlt nélkül pedig nincs jövő.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:


A füstszűrő megjelenése

A Helikon cigaretta története

A Magyar Királyi Dohányjövedék története

A Modiano diadala

A Sopianae cigaretta története

A Symphonia cigaretta története

A szocializmus cigarettái - Magyar Dohányipar

Áprilisi tréfa? - Nevetséges cigaretták

Dohánykiállítás és Közösségi Dohányzóhely

Dohánykiállítás - 2. fejezet

Éljen május 1. - Égjen a gyár!

Füstbe ment Tervek

Füstölgő asszonyok

Háború után - Magyar Dohányjövedék

Illanó füst a filmvásznon

Ki volt szopókás Mirjam?

Lajos bácsi cigarettái

Levente története

Mentolos füst

Nikotinmentes nyaralás

Stílusos cigaretták

Trafiktörténet

Városi cigaretták

Vásári cigaretták