Karácsonyi cigaretták

Rohanó világunkban, – ugyan már elsiklunk az élet apróságai felett – a karácsony még mindig egy különleges alkalom, bár az eredeti jelentését és szerepét már elvesztette. Kiváltképp különleges volt a múltban, amikor még sokkal jobban megadták a módját az ünneplésnek - az élet minden területén.

Ünnepekkor az emberekben megmozdul valami, és ugyanígy megmozdul a cégekben, szolgáltatókban is, igaz, bennük főként az üzleti eredmények növelése érdekében. Ugyanígy történt ez a Dohányjövedékkel is. Elég korán felismerték a nem mindennapi eseményekben rejlő lehetőségeket, és természetesen ki is használtak minden adódó alkalmat. Ez a gondolat hívta életre az alkalmi dohánygyártmányokat, melyek már jóval az I. világháború előtt megjelentek. Vásárra, sportnapra, automobilos találkozóra, repülőnapra, városok évfordulóira, történelmi eseményekre megjelentettek egy-egy rövid ideig, vagy csak bizonyos helyeken kapható terméket. Ezek közül a különleges alkalmak közül természetesen nem maradhatott ki a legkülönlegesebb sem: a karácsony.

A legtöbb embernek ilyenkor mindig nagy fejfájást okoz az ajándék-vásárlás. Nem akarnak fölösleges holmikat: húszadik pár zoknit, elméretezett ruhadarabokat, felesleges dísztárgyakat venni, keresik a legmegfelelőbb, leghasznosabb ajándéknak valót. És egy dohányos ismerősnek mi is lehetne tökéletesebb meglepetés, mint valamilyen egyedi, vagy drága szívnivaló, amit a hétköznapokon nem engedhet meg magának.

Ennek a problémának az áthidalását kötötte össze a Dohányjövedék az extra nyereséggel. Amúgy is híres volt a cég arról, hogy mélyen elkötelezett a fogyasztói iránt, akiknek folyamatosan igyekszik újat nyújtani, mindenki ízlésének, elvárásainak megfelelni, és biztosítani a dohányzókat a törődéséről. Ebbe a profilba nagyszerűen beleillett, hogy karácsonyra úgynevezett Mintagyűjteményeket hoztak forgalomba.

Ezek a szokásos 20, 50, 100 darabos csomagolási egységektől eltérően 21, 62, 65, 80 vagy 120 darabos dobozkák voltak és természetesen a cigarettázók mellett a szivarosokról sem feledkeztek meg a gyártók. A Mintagyűjtemények tetszetős dobozait neves grafikusok és iparművészek tervezték az adott kor divatjának, stílusirányzatának megfelelő ízléssel. E termékek egyediek voltak dobozaik, darabszámuk miatt is, de legnagyobb különcségük a tartalmukban rejlett, ahogy elnevezésük is jelezte. A Jövedék legjobb minőségű dohánygyártmányainak kis gyűjteményei voltak, általában 5-10 féle szivarból vagy cigarettából állították össze őket és Szivar illetve Szivarka-mintagyűjtemény néven hozták forgalomba.

Általában december elején kerültek ki a trafikok polcaira, és persze hamar nagy népszerűségre tettek szert ezek a praktikus karácsonyi ajándékok. Így rendszeresen előfordult, hogy a vásárlók pár nap alatt elkapkodták mindet és Budapest összes általános és különlegességi árudájából kifogyott a mintaszivarka. Ezzel kapcsolatos élményeit örökítette meg Márai Sándor Egy doboz Coronas című novellájában.

Ezekhez a termékekhez természetesen külön reklámhadjárat is készült, plakátokon hívták fel a vásárlási lázban égők figyelmét: „Ajándékozzunk szivart, cigarettát” vagy, hogy „Legszebb ajándék: Magyar Királyi Dohányjövedék”. A Mintagyűjtemények annyira kedveltek lettek, hogy később már a karácsonytól függetlenül is forgalomban maradtak.

A trafikosok fedezték fel a fogyasztók újabb igényét, miszerint a gyári mintagyűjtemények formájára maguk a vásárlók is szeretnének összeállítani egyedi ajándékcsomagokat. Ezt azonnal tolmácsolták a Jövedéknek, ami rövidesen cselekedett is és 1938 novemberében egy kiállításon mutatta be a trafikosoknak a 42 féle újonnan terveztetett, művészi kivitelű ajándékdobozt. Árjegyzék alapján a trafikos dönthette el, melyik dobozokból rendel, hiszen ő ismerte legjobban saját rendszeres vásárlóinak az igényeit és szokásait.

Az 1940-es évektől vált szokássá, hogy nem csak egyedi válogatáscsomagokat gyártanak, hanem a legkedveltebb márkák dobozait ünnepi matricával, bélyegzővel látják el. A Memphis cigarettán felirat hirdeti, hogy ez bizony „külön töltés”. Pontosan nem tudni, hogy ez mit takar, mert az egyszer már forgalomba hozott márkák dohánykeverékén utólag változtatni nem lehet, valószínűleg a már megszokott dohányfajták voltak benne, de különös figyelemmel válogatva azokból is a legfinomabb, legnemesebb minőségűek.

A dohánytermékek karácsonyi ajándékként való árusítása és reklámozása egészen a negyvenes évek végéig megmaradt, a háború után újjászervezett Magyar Dohányjövedék is folytatta a megkezdett és jól bevált hagyományt, mely egyrészt egy remek üzleti fogás a gyártónak, másrészt egy kedves gesztus a fogyasztók szemében. Az alábbi plakátok 1946-1948 között készültek, és a Lánchíd, Olympia, Pajtás, Opera, Pest és egyéb cigarettákat kínálják az ünnepre.

Valószínűleg napjainkban azonnal botrányba fulladna egy ilyen törekvés, pláne hogy a dohányreklám minden formája tiltott. Pedig a dohányos akkor is dohányzik, ha nincs karácsony, és akkor is, ha nem lát reklámot.

Régen jelentősége volt annak a mintagyűjteménynek. A megajándékozott pár szippantás erejéig egy kis luxusban részesült, és szívhatott pár szálat a legdrágább Coronitasból meg Sphinxből akkor is, ha amúgy csak a 40 filléres Leventére tellett a jövedelméből.

Pesti Napló, 1935. december 25.

1938.

Színházi Magazin, 1941. december 21. - Grafikus: Macskássy Gyula

1938.