Levente története

Az 1921. évi LIII. törvénycikk - a testnevelési törvénynek is nevezett leventetörvény - értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal, aki nem járt iskolába, (ahol is kötelező volt a testnevelés), köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikai gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le a leventeképzés alapjait, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést és a nemzeti szellemiségű nevelést szolgálta - akárcsak a Hitlerjugend... A testnevelés mellett jelentős hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre. A 1943. évi 9800 sz. rendelet értelmében a mozgalomhoz lányok is csatlakozhattak: "A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse.” 

 

A nyilas hatalomátvételt követően a fiatal leventéket is harcba vetették. Közülük sokan meghaltak, hadifogságba kerültek, vagy a nyugatra vonuló hadsereggel Nyugat-Európába kerültek. Szálasiék hatalomra kerülése után behívták a 16 éves korosztályt is, 1944 legvégén pedig elhurcolták még a 14-15 éves fiúkat is. Teherva­gonokban, viszontagságos út után Németországba vitték őket, ahol német katonai kiké­pzésben akarták őket részesíteni. Erre azonban már nem maradt idejük. Hazatérésük után, ha a hadifogságtól meg is menekültek, már akkor sem számíthattak tisztességes bánásmódra. A leventeszervezeteket 1945-ben rendelettel feloszlatták.

 

1928 decemberében a mozgalom és elveinek népszerűsítésére, a hazafias szellem erősítésére a Magyar Királyi Dohányjövedék forgalomba hozta a Levente cigarettát. Csomagolásán egy levente ifjú állt, nemzetiszín lobogót tartva, a háttérben pedig a mozgalom címere szerepelt. A főként magyar dohányból készített új cigaretta szálanként 2,50 fillérbe, azaz 20 darabos csomagolásban 50 fillérbe került és ezzel a negyedik legolcsóbb szívni való volt. Már ez a tulajdonsága önmagában is meghozta népszerűségét, rövid időn belül igazi tömegcigaretta lett. Bevezetése után egy évvel már évi ötvenmillió darab készült belőle.

 

 

A világgazdasági válság csak tovább duzzasztotta a fogyasztói tábort, már nem csak az állástalan proletárok, de a rosszabb sorsra jutott arisztokrácia is kénytelen volt erre áttérni, s rögvest el is nevezték „Tiszti Memphis”-nek, vagy „Karpaszományos Egyiptomi”-nak.

 

A dohányosok többségének tehát már akkor is az egyik legfontosabb szempont az ár volt a márkaválasztásnál. Sokan kényszerültek arra, hogy lépésről lépésre áttérjenek mindig egy fokkal olcsóbb cigarettára, míg végül kikötöttek a Leventénél.  

 

 

Így aztán rövidesen odáig jutott a dolog, hogy még a tehetősebb családok nemzeti szívű férfiúi is ezt szívták. Természetesen tartottak otthon drága luxuscigarettákat és szivarokat is, amivel vendégeiket kínálták az ízléses dobozokból, de ők maguk mégiscsak a Leventéből gyújtottak rá. Ezt a tendenciát csak tovább erősítette, hogy 1930 májusától árát leszállították, az addigi 50 fillér helyett innentől már csak 40 fillérbe került egy csomag.

 

 

1930-ban, a csökkentett nikotintartalmú termékek bevezetésekor a Levente az elsők közt szerepelt, amiből készült Nikotex-változat is, 20 darabos csomagban 54 filléres áron. Ez a normállal megegyező csomagolásban volt, viszont az idők során két különféle módon is jelezték Nikotex mivoltát: egyszer egy piros Nikotex-szalagot ragasztottak körbe a dobozon, máskor a tetejéről induló, a hátulját lefedő és az alján végződő címkével zárták le a csomagot, így biztosítva eredetiségét és sértetlenségét. A legnépszerűbb dohánymárkák Nikotex-változatainak reklámozására Irsai István /1896-1968/ garfikus tervezett egy kis tájékoztató füzetkét Nikotex-családfa néven. Ebben az egyes fajták bemutatásához egy-egy kis tréfás hangvételű leírás is hozzájárult.

 

 

Az Est 1932-es cikke szerint "eleinte szégyeltünk személyesen érte menni a trafikba, aztán valami ostoba mentséget hebegtünk. A trafikos hölgy nyilván kitapasztalhatta, hogy ez bizony az úrikoldus szégyenkezésének leplezése, mert megnyugtatott: "De kérem, a legelőkelőbb doktor urak mostanság ezt vásárolják... Ebből fogy a legtöbb!..." Szégyenkezés ide-oda, a szükség nagy úr, végül a legtöbben beadták a derekukat és már pironkodás nélkül vásárolták a Leventét, melynek kereslete folyamatosan emelkedett.

 

 

Pont emiatt érthetetlennek tűnt az Esztergom és Vidéke 1932. november 24-én megjelent cikke, mely szomorúan számol be arról, hogy a Dohányjövedék kivonja a forgalomból legnépszerűbb cigarettáját, amit még csak épp, hogy megismert és megkedvelt a dohányzó közönség. A történet folytatása nem ismert, de valószínűleg a Jövedék engedhetett a közfelháborodásnak vagy csupán belátta érdekeit, így mégsem szűnt meg a Levente. Sőt…

 

 

1933-tól forgalomba került 100 darabos kartondobozban is, és így a trafikokban szálanként is árulták ebből a „gyűjtőcsomagolásból”. Ennek valódi grafikája nem volt, csupán a dobozt lezáró címkén szerepelt némi felirat. 2 pengős árához viszonyítási alap, hogy ugyanennyibe került egy 20 darabos csomagolású Coronas cigaretta is, ami még csak nem is a legdrágább volt! Ebben az évben a Leventéből fogyott a legtöbb az országban: 348 millió szál.

 

1937-től forgalomba került 25 darabos csomagban is, 50 fillérét. Valószínűleg ekkor készült az új grafikájú csomagolás a márka számára, amiből viszont három különbözőféle is ismert. Fekete, bordó és kék színű nyomattal is készültek. Az egyik elején nem szerepel az ár, a másikon igen, a harmadikon is, de azon viszont a "szivarka" felirat eltérő betűtípusú. Hogy mi okozta ezt a sok változtatást, azt nem tudni.

 

 

A márka népszerűségéhez nagyban hozzájárult az a számtalan reklám is, melyeket a kor híres grafikusművészeivel készíttetett a Dohányjövedék. Ezek minden létező formában és helyen megjelentek: hirdetőoszlopon, villamos-ragaszon, számolócédulán. Pálla Jenő /1883-1958/ grafikus közismert kislány- és kisfiú figurája rendíthetetlenül szaladt, kérte, hozta-vitte „Apunak” a Nikotex-Leventét. Próbálnák meg ezt most, amikor be sem tehetnék a lábukat egy trafikba, és ha cigarettával szaladgálnának, valószínűleg azonnal letartóztatná őket az erkölcsrendészet...

 

 

1938 áprilisában megváltoztatták a cigaretta csomagolását. A normál változat egyszínű barna (néha fekete), a Nikotex pedig piros nyomtatással készült a továbbiakban. Ára nem változott. Ezzel a csomagolással készült egészen a háború végéig. Átmenetileg eltérő darabszámú változatai is megjelentek: a 25 darabos 1937-kb. 1941-ig volt forgalomban, majd 1943-ban ismét megjelent. 1943-tól 24 darabos csomagban is kapható lett.

 

A Nikotex-változat egy időben a barna csomagoban, Nikotex-szalaggal leragasztva került forgalomba.

 

 

A II. világháború drágulást hozott: a 20 darabos Levente 1940. május 9-től 50, 1941. augusztus 15-től 60, 1943. janurár 31-től 80 fillérbe, 1943. július 1-től 1 pengőbe került. A későbbi árakról egyelőre nem került elő információ.

 

A háború alatt szinte kincsnek számított a cigaretta, elnevezésének jelentéstartalma és főként olcsósága miatt a Levente lett a fronton harcoló katonák legfőbb márkája, az ellátmányként kedvezményes áron, de csak meghatározott mennyiségben kapott Honvéd cigaretta mellett. A bajtársiasság jelképe is lett a cigaretta, az ínséges időkben a katonák egyetlen szál, nehezen beszerzett szívni valójukat is megosztották társaikkal.

 

A reklámokról eltűnt a bájos kislány és kisfiú, és átadták helyüket a marcona arcú, de tettvágytól és hazafiasságtól égő katonáknak. Azt is kiemelték, hogy a Levente felveszi a versenyt a drága külföldi cigarettákkal is. A Nikotex-Levente pedig a hagyományos változatnál kevesebb nikotint tartalmaz, így bátran szívhatja mindenki. Szívta is boldog-boldogtalan: a fiatal leventék is szép számmal...

 

 

A nehéz időkben, az országban itt-ott „Füsttelen napokat” tartottak. Ilyenkor a helyi lakosság egyáltalán nem, vagy a szokásosnál kevesebbet dohányzott, és az aznapi cigarettájukat vagy az arra szánt pénzt felajánlották honvédjeinknek. A diákfiúk fémhulladékot gyűjtöttek, az ezért kapott összegből dohányárut vásároltak. A lányok pénzadományokat szedtek, ebből Levente cigarettát, szivart, dohányt és gyufát vettek, melyeket elküldtek a harcterekre. Rendszeresen meg is jelentek ezzel kapcsolatos újsághírek, melyek összegezték a Füsttelen napok eredményeit, melyik „csapat” mennyi pénzt, illetve dohányárut tudott szerezni jótékony célra.

 

1942 szeptemberében a Borsod megyei tűzoltótestületek rendeztek gyűjtést. A befolyt 3.372 pengőből 85.000 darab cigarettát gyárttattak adományként, és a dicső összefogás elismeréséül a Dohányjövedék ezeket a cigarettákat külön „Tűzoltó” felirattal látta el. Ebben az akcióban a Diósgyőr-vasgyári leventék gyűjtötték a legnagyobb részösszeget, 352 pengőt.

 

1945-ig gyártottak Levente cigarettát. Az akkori történelmi és politikai helyzetet jól tükrözi a márka elmúlásának módja: a háború után, anyaghiány miatt a felhasználatlanul maradt Nikotex-Levente cigaretták papírjait használták fel az új kor cigarettájának, a Nikotex-Munkásnak a becsomagolására. A papírok hátoldalára egy Nikotex-matrica került, és kifordítva, a Levente-grafikával befelé csomagolták bele az új cigarettákat.

 

Kívülről - belülről

 

Így tűnt el a leventemozgalomról elnevezett cigarettamárka, mely közel húsz éven át volt az egyik legnépszerűbb, jelentéstartalommal is bíró szívni való, ami az idők során a hazát szolgáló összefogás jelképévé is vált.

 

 

Pesti Napló, 1932. október 21.

Dohányárusok Közlönye, 1938.