Levente története

Az 1921. évi LIII. törvénycikk - a testnevelési törvénynek is nevezett leventetörvény - értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal, aki nem járt iskolába, (ahol is kötelező volt a testnevelés), köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikai gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le az alapjait a leventeképzésnek, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést és a nemzeti szellemiségű nevelést szolgálta. A testnevelés mellett jelentős hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre.

A nyilas hatalomátvételt követően a leventéket is harcba vetették. Közülük sokan meghaltak, hadifogságba kerültek, vagy a nyugatra vonuló hadsereggel Nyugat-Európába kerültek. A leventeszervezeteket 1945-ben rendelettel feloszlatták.

1928 decemberében a mozgalom és elveinek népszerűsítésére, a hazafias szellem erősítésére a Magyar Királyi Dohányjövedék forgalomba hozta a Levente cigarettát. Hogy a megfelelő kereslet mutatkozzon iránta, azt sem bízták a véletlenre: ez volt az egyik legolcsóbb márka, 20 darab csupán 40 fillérbe került. Csomagolásán egy levente ifjú állt, nemzetiszín lobogót tartva, a háttérben a mozgalom címere volt látható. Hamar hatalmas népszerűségre tett szert, nem csak alacsony ára, de jó minősége miatt is. Rövid időn belül igazi tömegcigaretta lett, bevezetése után egy évvel már évi ötvenmillió darab készült belőle. Aki egyszer ezt választotta, az ki is tartott mellette.

Még a tehetősebb családok nemzeti szívű férfiúi is hűségesek voltak hozzá. Természetesen tartottak otthon drága luxuscigarettákat és szivarokat, amivel vendégeiket kínálták az ízléses ezüst-dobozokból, de ők maguk mégiscsak a Leventéből gyújtottak rá. A világgazdasági válság csak tovább duzzasztotta a fogyasztói tábort: már nem csak az állástalan proletárok, de a rosszabb sorsra jutott arisztokrácia is kénytelen volt erre áttérni, s rögvest el is nevezték „Tiszti Memphis”-nek, vagy „Karpaszományos Egyiptomi”-nak.

1930-ban, a csökkentett nikotintartalmú termékek bevezetésekor ez a márka az elsők közt szerepelt, amiből létrehoztak Nikotex-változatot. Ez a simával megegyező csomagolásban volt, csupán egy körberagasztott Nikotex-szalag jelezte a különbséget, a tetejét pedig egy másik, a valódiságot szavatoló címkével zárták le.

1932. november 24-én az Esztergom és Vidéke újság szomorúan számol be arról, hogy a Dohányjövedék kivonja a forgalomból legnépszerűbb cigarettáját, amit még csak épp, hogy megismert és megkedvelt a dohányzó közönség. A pontos sztori nem ismert, de valószínűleg a Jövedék engedhetett a közfelháborodásnak, és mégsem szűnt meg a Levente. Sőt…

1933-tól forgalomba került 100 darabos kiszerelésű kartondobozban is, és így a trafikokban szálanként is árulták ebből a „gyűjtőcsomagolásból”. Ennek grafikája nem volt, csupán a dobozt lezáró szalagon szerepelt némi felirat. Ára 3 Pengő volt. (Ennyibe került egy 20 szálat tartalmazó, jobb minőségű cigaretta is!)

A márka népszerűségéhez nagyban hozzájárult az a számtalan reklámplakát is, melyeket a kor híres grafikusművészeivel készíttetett a Dohányjövedék. Ezek minden létező formában és helyen megjelentek: hirdetőoszlopon, villamos-ragaszon, számolócédulán. Pálla Jenő közismert kislány és kisfiú figurája rendületlenül szaladt, és vitte „apunak” a Nikotex-Leventét. Külön kiemelték, hogy felveszi a versenyt a drága külföldi cigarettákkal is, és mivel kevesebb nikotint tartalmaz, bátran szívhatja mindenki. Szívta is boldog, boldogtalan: a fiatal leventék is szép számmal...

1938 áprilisában megváltoztatták a cigaretta csomagolását. A sima változat egyszínű barna, a Nikotex pedig piros grafikával készült a továbbiakban. Ára nem változott. Ezzel a csomagolással készült egészen a háború végéig. Átmenetileg eltérő darabszámú, 24 illetve 25 cigarettát tartalmazó változatok is megjelentek.

A háború alatt kincsnek számított a cigaretta, elnevezése és jelentéstartalma miatt a Levente lett a fronton harcoló katonák márkája, az ellátmányként kapott Honvéd cigaretta mellett. A bajtársiasság jelképe is lett a cigaretta, az ínséges időkben a katonák egyetlen szál, nehezen beszerzett szívni valójukat is megosztották társaikkal.

A nehéz időkben, az országban itt-ott „füsttelen napokat” tartottak. Ilyenkor a helyi lakosság egyáltalán nem, vagy a szokásosnál kevesebbet dohányzott, és az aznapi cigarettájukat vagy az arra szánt pénzt felajánlották honvédjeinknek. A diákfiúk fémhulladékot gyűjtöttek, az ezért kapott összegből dohányárut vásároltak. A lányok pénzadományokat szedtek, ebből Levente cigarettát, szivart, dohányt és gyufát vettek, melyeket elküldtek a harcterekre.

Rendszeresen meg is jelentek ezzel kapcsolatos hírek az újságokban, melyek összegezték a füsttelen napok eredményeit, melyik „csapat” mennyi pénzt, illetve dohányárut tudott szerezni jótékony célra.

1942 szeptemberében a Borsod megyei tűzoltótestületek rendeztek gyűjtést. A befolyt 3.372 Pengőből 85.000 darab cigarettát gyárttattak adományként, s a dicső összefogás elismeréséül a Dohányjövedék ezeket a cigarettákat „Tűzoltó” felirattal látta el. Ebben az akcióban a Diósgyőr-vasgyári leventék gyűjtötték a legnagyobb részösszeget, 352 Pengőt.

1945-ig gyártottak Levente cigarettát. Az akkori történelmi és politikai helyzetet jól tükrözi a márka elmúlásának módja: a háború után, anyaghiány miatt a felhasználatlanul maradt Nikotex-Levente cigaretták papírjait használták fel az új kor cigarettájának, a Munkásnak a becsomagolására. A papírok hátoldalára egy Nikotex-matrica került, és kifordítva, a Levente-grafikával befelé csomagolták bele az új cigarettákat.

kívül - belül

Így tűnt el a leventemozgalomról elnevezett márka, mely közel húsz éven át volt az egyik legnépszerűbb, jelentéstartalommal is bíró szívni való, ami az idők során jelképpé is vált: a hazát szolgáló összefogás jelképévé.

1928. december 9.

Pesti Napló, 1932. október 21.

Dohányárusok Közlönye, 1938.