Lajos bácsi cigarettái

A márciusi forradalom és szabadságharc centenáriumának évében, 1948 tavaszán történt, hogy a világháború utáni újjászervezés és átalakítás alatt álló Magyar Dohányjövedék új dohánytermék-kínálat kialakításába kezdett. A szép évforduló alkalmából, március 15-ére ki is bocsátottak egy alkalmi, Centenárium elnevezésű szivarkát.

Az egy hónappal később forgalomba kerülő új termék elnevezésénél is megmaradtak az emlékév tárgykörénél, és hazánk nagybecsű államférfijának emlékére a Kossuth név mellett döntöttek.

            Az új, ovális keresztmetszetű cigaretta 25-ös papírcsomagban és 100 darabot tartalmazó kartondobozban került a trafikok polcaira, szálanként 12 filléres áron, azaz egy csomag 3 illetve 12 Ft-ba került. 100-as dobozt ritkán vásároltak a fogyasztók, az ilyenek a dohányboltok pultjain felbontva álltak, és ezekből darabonként lehetett vásárolni, akár csak egy szálat, kinek mennyire futotta. Abban az időben a legtöbb márkánál így volt ez: Sellőből, Tiszavirágból, Magyarból és Virginiából is készültek ugyanilyen gyűjtőcsomagok.

            Akkoriban anyaghiány és egyéb problémák miatt nem sok mód nyílt aprólékos grafikájú, ízléses csomagokat gyártani, ahogyan az a háború előtt volt. Bár meg kell vallani, az akkor még csak éppen kibontakozni kezdő új korszak – mely a következő negyven évet beárnyékolta – nem is kívánta meg az ilyen pepecselést, meg puccos rongyrázást. A jó erős cigaretta volt lényeg, nem a csomagolás. Ennek megfelelően a legócskább, durva, barna csomagolópapírt választották burkolóanyagként, és ezt megtetézték egy csodálatos lila pecséttel, mely vagy olvashatóra sikerült, vagy nem.

            Az 1930-ban, hatalmas kutatómunka után még hatalmasabb sikerrel bevezetett Nikotex-termékek olyan népszerűek lettek, hogy az ilyen „nikotinmentesített” cigaretták gyártását 1945 után sem függesztették fel. Így aztán az új Kossuthból is azonnal készült Nikotex-változat, a simához hasonló ízléses csomagolásban.

            1948 vége, ’49 eleje körül változtattak a dobozokon, ahogy azt a „technikai háttér” már lehetővé tette. A 25-ös csomag elejére babérkoszorú került, szép vörös színnel nyomva, s ugyanezt ragasztották címke formájában a 100-as dobozra is.

A kis csomagok hátsó oldalát gyorsan fel is használták reklámcélokra, például a Szabad Föld újság népszerűsítésére, mely – mint megtudhatjuk – nevel, tanít, szórakoztat!

            1950-től a korábbi grafika kiegészült az ár feltűntetésével: 3 Ft; és Magyar Dohányjövedékről Magyar Dohányiparra változott a gyártó felirata. A doboz hátoldalát szintén reklámra használták, de a képen látható, 50-es évek végéről származó csomag már a dohányipar új termékének, a Symphoniának a fogyasztására buzdít, (mely persze drágább, ezért csak időnként kell szívni.) A Nikotex-Kossuth továbbra is forgalomban maradt, könnyebb mivoltát a grafika kék színnel való nyomtatása jelezte, a nikotinmentesítést pedig 50 fillér felárral kellett ellensúlyozni.

          Időközben hatalmas népszerűségre tett szert a Kossuth, párhuzamosan a Munkással és a Tervvel, viszont aki az egyik mellett döntött, az még véletlenül sem gyújtott a másikra, úgynevezett „érzelmi” okokból. A Kossuth a földműves, paraszt, mezőgazdász családok betevője volt, Munkást értelemszerűen a munkásréteg fogyasztott, a Terv pedig az értelmiség cigarettája volt.

          A pártkongresszusokon vágni lehetett a füstöt, mindenkinek mindenhol szabad volt dohányoznia. Az idegőrlő munkát végző emberek meg sem álltak napi 3 dobozig. Így a fogyasztás drasztikus emelkedése megkövetelte a gyártás fokozását, az egységes dohányipar nemzeti vállalat mivolta pedig lehetővé tette, hogy mindegyik márkát mindegyik gyár előállíthassa, hiszen verseny nem volt köztük. Így készült lágymányosi, debreceni, pécsi és sátoraljaújhelyi is a legtöbb márkából. Egerben és Pécsett csak alkalomszerűen készítették ezeket a nem kifejezetten könnyű, 40-50 mg kátrányt tartalmazó cigarettákat. A dohányosok kitapasztalták az ízlésüknek legmegfelelőbbet és a trafikokban már egyenesen lágymányosi vagy debreceni Kossuthot kértek.

            A Kossuth ötvenféle dohányból, főként hazai, nagylevelű fajták keverékéből készült, melyek lúgos kémhatású füstöt és „föld-ízt” adnak. Ezt a tulajdonságot a doboz alján a Magyar Szabványhivatal cigarettát jelölő 6227-es száma mellett egy „E” betű jelezte.

            1957-ben valamiért elkezdtek jobb minőségű, szebb csomagolású cigarettákat bevezetni (Mentha, Daru, Turist, Tihany), és a Kossuthot is megpróbálták megreformálni. Hófehér papírra nyomtatták a korábbinál már sokkal kellemesebb grafikát: dohánycsomót, kis virágokat, nemzetiszín szalagot. Ez már tényleg ízléses, Kossuth nevéhez méltóbb csomagolás volt. Pár évig volt csak forgalomban, sokat nem tudni róla.

            1960-ban jött a következő fejlesztés: az eredeti megtartása mellett megjelent az Ezüst Kossuth! Hogy mitől ezüst, azt nem lehet tudni, csak azt, hogy az április 14-i filmhíradó beszámol arról, hogy a lágymányosi gyár megváltoztatta a cigaretta formáját, így a korábbi ovális helyett a már kör keresztmetszetű cigarettába tíz százalékkal több dohány kerül a dohányosok nagy örömére, mi több, a csomagolása is tetszetősebb lett. Hozzáteszi viszont, hogy ugyan a minősége nem lett jobb, de legalább az árát felemelték. Azt viszont nem teszi hozzá, hogy a 10 %-kal több dohány mellett 20%-kal kevesebb cigaretta található a dobozban: a korábbi 25 helyett már csak 20 szál, igaz: 20 fillérrel olcsóbban, 2,80 Ft-ért.

            1968-ban változott a sima Kossuth csomagolása, ekkor jelent meg a jól ismert narancssárga grafika, mellyel a következő negyvenöt évben kapható volt. Ismét 25 darabos lett, de ára 4,50 Ft-ra emelkedett időközben. Csökkent a károsanyag-tartalma, már „csak” 28 mg kátrányt, 1,3 mg nikotint tartalmazott. Legnagyobb mennyiségben a sátoraljaújhelyi gyár készítette. A 60-as 70-es évek egyik legnépszerűbb cigarettája lett.

            1972-ben hatalmas, – bár a várt eredményeket nem beteljesítő – újításként elkészítették az időközben megváltozott fogyasztói igények kielégítésére a 80 mm hosszú, bordó csomagolású füstszűrős változatot. Filter ide-oda, ez is 20,7/1,14 mg károsanyagot tartalmazott. 1998-ig gyártották.

           Az 1980-as években átmenetileg megint 20 darabos csomagban került forgalomba, fényes papírba csomagolva, majd visszatértek az eredeti matt papíros, 25 darabos kiszereléshez. A rendszerváltás után, 1990. januárjában a sima Kossuth 18, a filteres 20,50 Ft-ba került.

            Az 1990-es évek elejétől már megint fényes papírba csomagolva gyártotta a R. J. Reynolds Tobacco az idő közben privatizált gyárban. A magánosítás során felosztották a gyárak egymás között a márkákat, és innentől már kizárólag csak Sátoraljaújhelyen készült Kossuth. A sima 67 mm-es, ovális, filter nélküli mellett forgalomban maradt a hosszú, filteres változat is változatlan csomagolásban, és modernizációs próbálkozásként bemutatták a legújabb, aktív szenes filterrel ellátott, keménydobozos Kossuth Extrát is, mely kb. 1996-ig volt kapható.

            Ötletnek jó volt ez az újítás, csak sajnos azzal nem számoltak a gyártók, hogy időközben megváltozott a dohányosok táborának összetétele, felnőtt egy új generáció, ami már a nyugati csillogás után ácsingózik, és nem szimpatizál egy olyan márkával, amit Kossuthnak neveznek, és amit addig kizárólag a szegényebb rétegek fogyasztottak.

            A Kossuth Extra bevezetésekor már régen kaphatóak voltak nyugati márkák, sőt a privatizációval a külföldi gyártulajdonosok kezdték bevezetni, hazánkban is gyártani nagy múltú, közkedvelt világmárkáikat: megjelent a Winston, a Salem, a Camel Sátoraljaújhelyen, a HB, a Pall Mall, a Lucky Strike Pécsett, az L&M, Multifilter, Marlboro Egerben, és a West Debrecenben. A legújabb fogyasztóknak ezek jelentették a választékot, és ezekkel még egy nagy múltú magyar márka, az évtizedekig legnépszerűbb Kossuth sem versenyezhetett.

            Sorra megszűntek a Kossuth variánsai, de legalább megmaradt a hagyományos verzió, amire azért még mindig akadt kereslet az idősebb, márkahű fogyasztók köréből.

            1998-ban megjelentek a csomagok alján a kötelező figyelmeztető feliratok, és innentől már feltűntették a cigaretták károsanyag-tartalmát is a dobozokon, mely a Kossuth esetében 16 mg kátrányt és 1 mg nikotint jelentett.

            2004-ben - amikor a kereslet már minimálisra csökkent - még mindig gyártottak Kossuthot, de már az újonnan kötelezővé tett „gyászkeretes” figyelmeztetéssel kitakarva a doboz harmadát.

            A márka kedveltségét mutatta, hogy még Szlovákiában is kapható volt. Mi több, nem csak úgy odavetett exportcikként, hanem rendesen, szlovák felirattal tüntettek fel rajta minden információt: filter nélküli, Mad’arsko-ban gyártják, és a Királyhelmeci központú Tabán Trafik forgalmazza. Északi szomszédaink egészségének védelmében a hazaival ellentétben ez csak 12 mg kátrányt és 0,7 mg nikotint tartalmazott, ami viszonylag kevésnek mondható ahhoz képest, hogy bez filtra. :)

            A márka hasonló népszerűségnek örvendett Romániában is. Az erdélyi magyaroknak bizonyára jelentéssel bírt, ha Kossuthot vehettek a szájukba, amivel még mindig jobban jártak, mint a förtelmes Carpaţi-jukkal.

            Közben nálunk 25 helyett megint csak 20 darab került egy csomagba, de az ára változatlanul öthatvan maradt, éppen csak a tizedesvessző hiányzott már a számok közül. Már-már luxus-árkategóriás márka lett belőle, és ez meg is hozta az eredményét:
 

2013-ban, 65 év után kivonták a forgalomból, mivel nincs rá kereslet...

  

 


1960. március 24. Az Ezüst Kossuth cigaretták csomagolása a Lágymányosi Dohánygyárban


Pénzügyi Közlöny, 1948. június 10.


Pápai Néplap, 1948. november 21.



Békésmegyei Népújság, 1960. március 25.


Békésmegyei Népújság, 1960. május 5.


Dunántúli Napló, 1968. március 6.


Somogyi Néplap, 1972. február 13.

 

TOVÁBBI CIKKEK:

 

A füstszűrő megjelenése

A Helikon cigaretta története

A Magyar Királyi Dohányjövedék története

A Modiano diadala

A Sopianae cigaretta története

A Symphonia cigaretta története

A szocializmus cigarettái - Magyar Dohányipar

Áprilisi tréfa? - Nevetséges cigaretták

Barnabőrű szivarok I.

Barnabőrű szivarok II.

Éljen május 1. - Égjen a gyár!

Füstbe ment Tervek

Füstölgő asszonyok

Háború után - Magyar Dohányjövedék

Illanó füst a filmvásznon

Karácsonyi cigaretták

Ki volt szopókás Mirjam?

Külföldi különlegességek I.

Levente története

Mentolos füst

Nikotinmentes nyaralás

Stílusos cigaretták

Trafiktörténet

Városi cigaretták

Vásári cigaretták