Éljen május 1. - Égjen a gyár!

Épp, hogy véget ért a világháború, a változás gyorsan kezdett kibontakozni. Az 1945 előtti világ egy pillanat alatt eltűnt és a helyébe valami teljesen más lépett. Elillant a régi kor minden kecsessége, fényűzése és sajnos az ízlése is. Szakítani kellett a múlttal, a közép- és úri réteget letaszítani, mindenét elvenni és helyette a munkásosztályt felemelni.

           A politika megkövetelte a változást és haladéktalanul el kellett törölni a múlt minden emlékét. A gyárak élére a tanult, képzett, külföldi tapasztalattal rendelkező szakemberek helyett hozzá nem értők kerültek, akik parancsszóra teljesítették, amit utasítottak nekik.

          A változás nagyon szembetűnő volt az élet legapróbb területein is. A dohányzó közönség szájából az új korszak kivette egykori aranyos és bíborvégű, illatos cigarettáit, finom, gyűrűs szivarjait és helyükbe kapadohányt dugott.

1945 nyarán, amikor még át sem alakultak az egykori cégek nemzeti vállalatokká, – bár sokat nem kellett erre várni – még a Magyar Királyi Dohányjövedék neve alatt megkezdték a Munkás cigaretták gyártását. Az új, ovális keresztmetszetű szívni való 67 mm hosszú volt és lúgos kémhatású füstöt adó hazai, nagylevelű dohányfajtákból készült.

Anyaghiány miatt eleinte a háború előtti márkák felhasználatlanul maradt papírjaiba csomagolták a kis dohányrudakat, a csomag elejére egy „Nikotex-áru” feliratú, tetejére pedig a márkát jelölő címke került csupán. A kifordított csomag belső felén az egykor szebb napokat látott Nikotex-Levente grafikája árválkodik.

A cigarettaszálakon vörössel, kisiskolás betűtípussal állt a márkanév, előtte egy csákányos alak látható. Kicsit morbid, hogy a megmaradt készletek felhasználása miatt ennek az „idilli képnek” a hátterében még ott a koronás címer és a M. Kir. Dohányjövedék vízjeles felirata a cigarettapapíron.

Árat nem tűntettek fel a csomagokon, hiszen 1946 augusztusáig a világtörténelem legdrasztikusabb inflációja ment végbe hazánkban, és mire ráírták volna, már aktualitását veszti. A Dohányjövedék a Távirati Irodán keresztül üzengetett a fogyasztóknak – szinte már naponta – közölve gyártmányai legújabb árait.

Egy csomag Munkás, az 1945. augusztus 15-i megjelenésekor 45 Pengőbe került. November elejére már tízszer, decemberre százszor ennyibe. Április elejétől félmillió, április végétől 5 millió Pengőbe. 1946 július végére, azaz egy év alatt egyetlen csomag cigaretta ára 11.250.000.000.000.000 Pengőre nőtt. Ennek a lehetetlen helyzetnek vetett véget a Forint bevezetése, innentől állandósult a 2 Forintos ár a Munkás esetében.

A képen: megmaradt csomag Munkás, rajta felirat: "Jóskánk már nem szívta el, szólt a harang..."

1947-ben annyiban változott a cigaretta külseje, hogy már királyi matrica sem volt rajta, csupán egy szerencsétlen lila pecsét. Ennek belsejében a Harmonia cigaretta feliratát találjuk. Kicsit fura, hogy Harmoniát tudtak nyomtatni, Munkást nem, hiszen a kettő egy időben létezett, tehát nem megmaradt készletről van szó. Olyan csomag is forgalomba került, amire még bélyegző sem jutott.

1948-ban végre változott egy kicsit ez a szánalmas állapot: hihetetlen luxusként már grafikával (!) a papírján került a dohányzókhoz a cigaretta! Az országot elárasztó szobrokról is jól ismert vastagnyakú, erős állkapcsú férfiú díszeleg vörös színnel a dobozon, a kor eszméjének dicsőségét hirdető olajággal egyetemben.

Ennek Nikotex-változata is volt, nehogy a kedves fogyasztók hiányt szenvedjenek bármiben is. Ezt úgy oldották meg, hogy az előbb említett szép csomagolásra a már jól bevált pecsételővel rányomtak egy Nikotex feliratot. A nép okulására a csomag hátulján a Szabad Nép újság, mint iránymutató kiadvány reklámja is helyet kaphatott.

1949-ben új grafikát vezettek be: stilizált gyárépületet, füstölgő kéménnyel, természetesen az időközben megszokott és megszeretett szép piros színnel… Ekkor változott meg a cigarettaszálak rajza is: a csomagon lévő gyárat nyomtatták arra is. Továbbra is készült „nikotinmentes” változat is, ugyanolyan gyárral, csak kék színben.

1950-től, a dohányipar egységes nemzeti vállalattá alakítása után jött el igazán a Munkás diadala. Innentől a Tiszai Vegyi Kombinát irdatlan épületegyüttesére emlékeztető gyárépület díszelgett a csomagoláson, 2 Forintért. A nyomdafesték-ellátás tekintetében összevissza jelent meg, hol barna, hol piros színnel nyomva. A Nikotex-változata ennek is kékben pompázott, ezért 2,50 Ft-ot kellett fizetni.

Az 1950-es évek legvégén jött a következő változás a grafika tekintetében, mintegy feltéve a pontot az i-re: fogaskerék, benne kalapács és búzakalász karöltve. Vöröscsillag csak a Terv-re jutott, de sarló még arra sem. Egy ideig még 2, majd hirtelen áremeléssel egyszer csak már 3 Ft-ba került 25 szál szivarka. Itt is váltakoztak a színek: barna, vörös, mikor mi volt. A nikotincsökkentett továbbra is kékkel nyomtatva, továbbra is 50 fillérrel drágábban volt elérhető. Volt is mit csökkenteni benne, ugyanis az alap verzió - a korabeli laborvizsgálatok alapján - kb. 45-50 mg kátrányt tartalmazott, nikotinból nagyjából 2,5 mg-ot!

Itt megállva kicsit gondoljunk a ’45 előtti idők dohányzó közönségére, akiknek minden kívánságát leste a Jövedék: ha szopókás cigarettára volt igény, akkor azt vezettek be, ha gyűrűs szivarra, akkor azt. Ha a dohánycsomagok lazán voltak ragasztva és kihullott a dohány belőlük, azonnal intézkedtek. Sőt a potyogással eleve számolva 25 helyett 29 gramm dohányt tettek a csomagba, nehogy kár érje a vevőt. Ha a Mirjam végén a parafaszalagot elengedte a ragasztó, azt is azonnal orvosolták. A trafikban lehetett turkálni a kitett skatulyákban, kutatva a szép világosbarna, pettyes szivarok után. És akkor az ötvenes évek… Ezek a csomagolások… Ezek a cigaretták… Nem hogy válogatás nem volt, örülni kellett, hogy egyáltalán van mit szívni.

Hála a szocialista nehéziparnak és a baráti országoktól levedlett precíz gépeknek, az ötvenes években már nem volt laza a csomagolás, csak a cigaretták estek szét időnként. Ugyanis szélüket csak ímmel-ámmal ragasztották össze, így néha mire a trafikból hazaértek vele, szétnyílt a cigaretta oldala és kihullott belőle az összes dohány.

Ennek ellenére kezdett egyre népszerűbb lenni a Munkás, ugyebár ahogy a nép fiainak fejében utat tört a változás. Lassan az egész munkásréteg ezt szívta, és aki egyszer emellett tette le a voksát, rá nem gyújtott volna a földmíveseknek való Kossuthra, vagy az értelmiség által preferált Tervre.

Akadtak elvetemült lázadók, akik úgy fejezték ki nemtetszésüket a rendszerrel szemben, hogy állandóan fordítva gyújtották meg a cigarettát. Így a kicsiny, rányomtatott gyárépület nem a szájhoz, hanem a tűzhöz került közelebb, hogy biza „a gyár égjen le először”!

1968-ban változtattak legközelebb a csomagolásokon, ekkor kapta a következő negyven éven át megszokott külsejét: olajzöld és barna sávot, közepén egy szép fogaskerékkel. Ekkor már 5,80 Ft-ba került a még mindig meglehetősen erős, de "már csak" 27 mg kátrányt és 1,2 mg nikotint tartalmazó cigaretta.

Az 1980 évek vége felé átmenetileg 20 darabos csomagban hozták forgalomba. Ekkorra már csökkent a fogyasztása, ahogy egyre alakult át a társadalom összetétele és gondolkodásmódja. Az egykori fogyasztók kezdtek kiöregedni, a fiatalabbaknak – akik a nyugat szabadsága után vágyakoztak – negatív jelentéstartalmú volt a Munkás elnevezés.

1990 után visszatértek az eredeti, 25-ös csomagolási egységhez. Közben a fő gyártó, sátoraljaújhelyi üzemet privatizálták, az amerikai R. J. Reynolds lett a tulajdonos 1992-től. A gyár elkezdte az új tulaj saját márkáinak (Winston, Salem, Camel) gyártását, és mellette az alacsony árkategóriás, filter nélküli, ovális keresztmetszetű cigarettákra „specializálódott”. Sokáig csak a Munkás és a Kossuth került ki a gyárból, mint eredeti magyar termék.

1998-ban megjelentek a kötelező egészségvédelmi feliratok, és már a károsanyag tartalmat is feltűntették a csomagolásokon, a Munkás esetében 16 mg kátrányt és 0,8 mg nikotint. Társával, a Kossuth-tal ellentétben a Munkást meg sem próbálták modernizálni, nem készült belőle sem hosszú, sem filteres, sem keménydobozos változat. Valószínűleg felesleges is lett volna, hiszen a márka kereslete időközben szinte a nullára csökkent, így 2004-ben, 59 év után megszűntették a Munkás cigaretta gyártását.Az űrlap alja