Stílusos cigaretták

A különböző stílusirányzatok életünk minden területét végigkövetik: a lakberendezést, öltözködést, a művészeteket. A bizonyos korokra jellemző stílusjegyek alapján viszonylag könnyű beazonosítani egy-egy viseletet vagy tárgyat. Az ipari formatervezésnek köszönhetően elmúlt száz évünk történelme és művészeti irányzatai dohánytermékeink csomagolásain, elnevezésein is visszaköszönnek. Az egyes korok stílusaira legjellemzőbb csomagolásokat szeretném most bemutatni, s ehhez menjünk vissza egészen a századforduló környékére.

A négy évtizeden keresztül nagy népszerűségnek örvendő Dames márka 1898-ban jelent meg, először 100 darabos lemezdobozba csomagolva. A megcélzott fogyasztói tábor miatt a „Hölgyek” elnevezést kapta. A kor legdrágábbnak, legfinomabbnak számító cigarettái az egyiptomi készítésűek voltak. Hogy a magyar fogyasztók ne külföldi áruval elégítsék ki igényeiket, hazánkban is készítettek cigarettát keleti dohányokból, egyiptomi gyártási rendszer szerint. A Dames is ilyen volt, ezért ízléses dobozán egyiptomi témájú életkép volt, színvilága, betűtípusa is a századforduló kedvelt stílusának, a szecessziónak a jegyeit hordozza.

A szecesszió a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti irányzata, stílusként nehezen értelmezhető. Sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó latin  eredetű, kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt. Főbb jellemzői a nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása. Az egyenes vonalakat, derékszögű formákat mellőzi, minden lekerekített és gömbölyded.

A Dameshez hasonlóan jellemző stílusú, így azonnal behatárolható a Kiváló Finom Török pipadohány bádogdoboza. A jellegzetes betűtípus és a grafikán szereplő nő arca, hajviselete alapján egyből következtethetünk. Kb. 1875 és 1910 között volt kapható.

A Középfinom Török pipadohány kis papírcsomagja is hasonló betűket használ, de színei visszafogottabbak. Virágzó dohánynövény, további növényi motívumok és íves szárú pipa szerepel még rajta. Ebben a csomagolásban kb. 1900-1907 között volt forgalomban.

1887-től kb. 1920-ig gyártották a Legfinomabb Magyar pipadohányt az alábbi csomagolásban. Kicsit a görög művészetre emlékeztető indák és levelek veszik körül a nagy „M” kezdőbetűt, cikornyás szalagban szerepel a „legfinomabb” felirat. Az egész grafika mozgalmas, szinte élő, pedig itt csak egy színnek, a zöldnek néhány árnyalatát használták.

1887 és 1913 között gyártották a Princesas cigarettát a képen látható gyönyörű dobozban. Csupán három: arany, fekete és vajszínt használtak a dobozhoz, de épp ettől lett elegáns, valóban hercegnőkhöz illő. Itt is jelen vannak a növényi motívumok, és a lekerekített formák. 1913-ban új, más stílusú dobozt terveztek neki, melyben a következő 15 évben volt kapható.

Az 1920-as években új stílusirányzat kezdett kibontakozni: az art deco. Ez Franciaországból indult el világhódító útjára, eredete is a francia szecesszióhoz vezethető vissza, de magába olvasztotta az avantgárd irányzatok egy-egy jellegzetes elemét is. A szecesszió organikus és hullámzó, kígyózó motívumaival ellentétben az art deco stílusát egyenes vonalak, geometriai tervezés jellemzi. Ez a stílus a luxus és elegancia egyik kifejezője lett.

A kor fiatalságának megfelelt és hamar meg is tetszett a merész, leegyszerűsített vonalvezetés, az erős, tiszta színvilág, a korszakban újnak számító anyagok: a fényezett króm és a bakelit. Az art deco csúcspontja az 1925-ös párizsi világkiállítás volt, ettől kezdve rohamosan elterjedt a világ minden táján.

A következő évtized ennek az új stílusnak a jegyében telik, azonban a dohánytermékek nehezen behatárolhatók, legalábbis a különböző grafikájú cigarettadobozok megjelenésének sorrendjét nehéz megállapítani. Ugyanis Dohányjövedék is haladt a korral, már nem lehetett egy márkát évtizedeken keresztül változatlan csomagolásban gyártani, ezért néhány év alatt is nagyon sok változtatás történt a termékek dobozaiban.

Valószínűleg a 30-as évek elején történt, hogy megreformálták a legtöbb magyar cigarettát. Egységes formát kaptak, különösebb ábra vagy grafika nélkül, kizárólag pár sor szöveg szerepelt a dobozokon: a Magyar Királyi Dohányjövedék felirat, a Trianon utáni új címer, a darabszám és a név. A megkülönböztetés segítésére a különböző márkák esetében más-más színnel nyomtatták a dobozokat. 1930-tól az alap cigaretták nikotincsökkentett változatai ugyanezekben a dobozokban, csak egy Nikotex-feliratú címkével ellátva kerültek forgalomba.

Csak a felsőbb árkategóriás 1927-től gyártott Triumph, Sphinx, Coronas, valamint az 1928-ban forgalomba hozott Coronitas cigaretta tartott meg valamicskét a korábbi díszességből.

Kb. 1934-ig maradt meg ez a külső, akkor újabb változtatás történt, de megint egységes arculatot hoztak létre.

A dobozokon még kevesebb szöveg: csupán a bal felső sarokban a koronás címer, a jobb alsó sarokban a név szerepelt, köztük egy átlós csík. Itt is különféle színeket alkalmaztak az egyes márkák esetében. Kicsit ötletszegénynek tűnik ez a stílus, de a kor ízlésének ez felelt meg. Ilyen dobozban kapták a dohányosok a Mirjam, Memphis, Extra, Gerle, Király cigarettákat és ezek Nikotex-változatait, melyek színe megegyezett az alap variánséval.

A drágább cigaretták annyival voltak ezeknél díszesebbek, hogy itt az átló által kettéválasztott doboz két fele két különböző színnel volt nyomtatva. Ilyen az 1935-től gyártott Dames, Khedive és Theba, a Ghiubek (1937-), a Coronitas (1938-) doboza.

Ugyanígy egységesedtek a pipa- és szivarkadohányok csomagolásai is. Itt is csak a színek változtak, de a feliratok elrendezése állandó volt.

Ezeknél a betűtípus, és a dobozok összhatása is már inkább az új irányzat, a bauhaus jegyeit viselte. Ilyen stílusú a Nikotex-cigaretták tárolására szolgáló kis tárca is. Pálla Jenő reklámgrafikus elhíresült kisfiú-alakja szerepel rajta, és iskolás, kis írott betűvel a „nikotex” név. Másik jellegzetes doboz a Janina és Senator cigarettapapírokat reklámozó Dohányszelence, feliratával és gyerek-alakjaival. 

Az 1937-es Párizsi Világkiállításon nagydíjat nyert az 1935-ös BNV-n forgalomba hozott Darling cigaretta csomagolása, melyet sok másik márkáéval együtt Végh Gusztáv grafikusművész tervezett.

Az új stílus vonalvezetése a plakáttervezésben is megmutatkozik: Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Scheiber Hugó Modiano-plakátjai akár tankönyvpéldák is lehetnének, de minimum egy bauhaus festészeti kiállításra kívánkoznak.

A háború után hatalmas, és elég elszomorító változás történt a stílusirányzatokban, a korábbi elegáns, aprólékos ízlés helyére begyűrűzött a szocreál, szánalmas nemtörődömségével, egyszerűségével. Az átmeneti időszakban, 1948-ban ismét forgalomba hozott korábbi Hölgy cigaretta doboza még viszonylag ízlésesnek mondható, de sajnos ez a jelző jó pár évig nem fog illeni egyetlen hazai dohánygyártmányunkra sem.

Az 1947-től gyártott Harmonia és Magyar cigaretta „grafikája” a legócskább, durva, barna csomagolópapírra nyomott félresikerült pecsétből áll csupán, és ez jellemezte a későbbi évek dizájnját is.

1949-ben az 5 éves Terv esetében már ugyan többre is futotta egy pecsétnél, de persze csak politikai megfontolásból. Szép vörös festékkel egy paca, benne vöröscsillag, meg füstölgő gyárkémény. A Munkás cigaretta 50-es évek elejétől használt csomagolása sem nélkülözi dolgozó népünk nélkülözhetetlen szimbólumait: kalapácsot, búzakalászt és fogaskereket.

1956-ból való a 10 éves Földműdvesszövetkezetet ünneplő alkalmi cigaretta - kommunista jelképekkel alaposan ellátva.

Némi változás következett az 50-es évek közepén-végén. Ekkor hozták forgalomba a kicsit ízlésesebb szívni valókat: a Daru, Turist, Tihany cigarettákat. Ezeknek a csomagolása már egy kis színt is kapott, sőt némi grafika is megjelent rajtuk.

A hatvanas évek dizájnjára legjellemzőbb az 1962-es Budapesti Ipari Vásárra készített és a Technikus elnevezésű cigaretták csomagolásai. Szocreál stílusjegyek tömkelege: előbbin egymásba bújó íves formák, utóbbin szintén geometriai ábrák szerepelnek. Ugyanezek az elemek köszöntek vissza női ruhadarabokról, nyakkendőkről, szalvétáról, függönyről és bútorhuzatról is.

Ekkor jött divatba a kézírásra hasonlító betűtípus. Ezt alkalmazták úton, útfélen a neonreklámok, cégtáblák feliratai, újságok címsorai, stb. Természetesen a dohányáruk sem maradhattak ki ebből a divatból, írott betűk szerepelnek az emlékezetes rövid Sport, a Mátra, a Lánchíd és a Balaton cigaretták csomagjain.

Szintén a 60-as évekre jellemző stílusú a Fecske cigaretta dobozterve is. Itt is a geometriához nyúlt a tervező, sárga vonalakkal körülhúzott kék háromszögben stilizált fecske repül. A márkanév csupa kisnyomtatott betűvel szerepel. Az egész doboz: akár egy könyvborító. Sikeresnek tekinthető ez a grafika, hiszen az első hazai gyártású füstszűrős cigarettánk megjelenésétől (1962) egészen megszűnéséig (1989) pontosan ugyanebben a csomagolásban volt kapható.

1968-ban még mindig megmaradunk a geometria mellett: a 21 éven át igen népszerű, első magyar filteres és mentolos cigaretta, a Filtol csomagolása szintén absztrakt formákból áll. Egymást keresztező vonalak szelik át a csomagot, a közbezárt területek itt-ott fehérek, máshol olajzöldek. A márkanév is egyedi tervezésű, rózsaszínű betűvel íródott. Egy valóban modern és hippisen tarka csomagban kaphatták meg különc cigarettájukat a kor szintén különc fiataljai, elsősorban ugyanis a „lázadó ifjúság” választotta ezt a hagyományostól eltérő, a korábban megszokottnál hosszabb, ráadásul mentolos márkát.

Szintén 1968-ban, a BNV-n mutatták be a rövid életű, aromás Pálma cigarettát. Csomagja a nyugati szabadság után vágyódó, Amerika-mániás, rock and roll kedvelő fiatal korosztályt próbálta megcélozni, kevés sikerrel. A márka érdekessége, hogy a cigaretta hosszú, 80 mm-es volt, viszont filter nélküli. 

A 70-es évekre jellemző külsejű a szivárvány minden színében úszó, vállalati IBUSZ cigaretta csomagja. Nagyjából ötletesnek mondható a MAHARTnak készített reklámcigaretta, melyen egy folyóhoz hasonlóan hullámzik a szöveg, ezen újságpapírból (érdekes módon Magyar Nemzetből) hajtogatott kis papírhajó úszik.

A 80-as évek csilivili stílusát mutatja az ezüstpapírra nyomtatott MALÉV és OTP-s céges cigi.

A Helikon márka csomagolásának modernsége már egész ízléses, amit korábban nem igazán lehetett elmondani a dobozokról. Ez valóban a kornak megfelelő, sötét színével, arany feliratával még némileg elegáns is. Nincs túlzsúfolva mindenfélével, bár a „füstjében nikotinszegény gyártmánykülönlegesség” megnevezésnél valami egyszerűbbet is kitalálhattak volna.

Érdekes így végigtekinteni ezen a nagyjából száz éven. A cigarettacsomagolások – akár egy-egy festmény, lakberendezési tárgy vagy ruhadarab – hűen jellemzik az adott kor stílusirányzatát, minden ízlését vagy éppen ízléstelenségét.

Legtöbben fel sem figyelünk a minket körülvevő használati tárgyak külsejére, sokan nem tudják megmondani, mi szerepel egy hosszú évek óta rendszeresen fogyasztott termék – üdítő, kávé, csokoládé vagy éppen cigaretta – csomagolásán, holott nap, mint nap kezünkbe vesszük ezeket. Érdemes lenne kicsit jobban figyelni ezekre a hétköznapi műtárgyakra, mert nagyon sok mindent elárulnak egy-egy korról.