Vásári cigaretták

 

 

 

 

 

A múltban – ahogy ma is – a Dohányjövedék az állam egyik legfontosabb adóbevételét adta, ezért megbecsült és nagyban támogatott intézmény volt. Mivel mindegyik gyár a jövedék irányítása alatt állt, termékeik is egységesek voltak, nem volt köztük verseny. Az állam rengeteg pénzt költött újabb és újabb gyárak felállítására, a Jövedék pedig termékei reklámozására. Mindegy volt, hogy melyik márkából, melyik gyár termékéből fogy több, a bevétel ugyanabba a zsebbe ment. Viszont ennek köszönhetően tudtak egységes arculatot kialakítani és a fogyasztók kívánságait és igényeit folyamatosan szem előtt tartani. Természetesen a bevételek fokozása volt a legfőbb érdek már akkor is. Erre pedig minden alkalmat megragadtak, mégpedig úgy, hogy a Jövedék termékeit lépten-nyomon népszerűsítették, a fogyasztók kegyeit új, és alkalmi termékekkel hódították meg. 

Reklámra és az új termékek megismertetésére mi is lehetett volna nagyszerűbb alkalom, mint a nagy múltra visszatekintő árumintavásáraink. 

            Az ország életében az első ilyen hatalmas társadalmi esemény a Millennium volt, amihez természetesen páratlan gazdasági lépéseket is lehetett társítani. Az 1896. évi Millenniumi Kiállítást 520.000 négyzetméteren rendezték meg a Városligetben, 4,5 millió forintból. A magyar mezőgazdaság, ipar, tudomány remekeit mutatták itt be. Nem is kérdés, hogy a Jövedék is jelen volt a kiállításon, ahol a Dohánypavilonban mutatta be a termesztés és a gyártás folyamatát, és kiváló termékeit. A pavilonépület annyira jól sikerült, hogy az ünnepi kiállítás lebontása után azonnal újra felépítették Zebegényben, ahol azóta is látható.

Az ország vezetése rádöbbent az ilyen kiállításokban rejlő hatalmas lehetőségekre és lassan körvonalazódni kezdett egy új ötlet, melyből a mai napig tartó hagyomány alakult ki. A nagy múltú Budapesti Nemzetközi Vásár elődje az 1906-ban a Vigadó egyik helyiségében megrendezett Márciusi Vásár volt, amely a hazai termékek vásárlását és fogyasztását szorgalmazó „Tulipán Mozgalom” kezdeményezésére jött létre és lényegében árumintavásár volt. 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték meg, mint Tavaszi Vásárt. 1912-től a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést, 1918-tól pedig a vásár nemzetközi jellegű lett és neve Keleti Vásárra változott. 1925-ben kapta meg ettől kezdve végleges nevét: Budapesti Nemzetközi Vásár.

Kiállítói és látogatói között egyre nőtt a külföldiek száma. Ezt segítette elő a nemzetközi vásárigazolvány bevezetése, amely utazási és vízumkedvezményekkel járt. A belföldi látogatók pedig 1933-tól úgynevezett „filléres” vásár-vonatokat vehettek igénybe. 1930-ban 530 000 látogatót számláltak; a II. világháború alatti területi visszacsatolások következtében 1 300 000-re nőtt a látogatók száma. 

 

A BNV-n a legfontosabb hazai cégek kivétel nélkül képviseltették magukat, pazar pavilonjaikban mutatták be legújabb termékeiket, azok előállításának módját, az ágazat hagyományait. Megdöbbentő, hogy már ekkor tradicionális magyar márkaként és fontos exportcikként volt jelen a Törley és a Dreher italaival, a Stühmer édességeivel, az Orion műszaki cikkeivel. Természetesen a legnagyobb állami cég, a Dohányjövedék is minden évben részt vett a vásáron.

Általában karácsonyra és a vásár idejére időzítették az új termékek bevezetését, melyet a látogató közönség el is várt és mindig nagy érdeklődéssel fogadott. Az új gyártmányokat a vásár zárása után, a termelés növekedésével párhuzamosan vezették be először a fővárosban, majd az ország egész területén. Új márkák mellett rendszeresen készültek alkalmi cigaretták is, kifejezetten a vásár alkalmából, ilyen volt a BNV-Hungária 1932-ben, a Vásárfia 1934-ben, vagy a BNV-Memphis 1940-ben. De sokszor a már megszokott és kedvelt cigaretták (Extra, Sport) kaptak alkalmi csomagolást, vagy dobozaikat egy-egy BNV-s matricával, bélyegzővel látták el. Az ilyen termékek kizárólag a vásár területén és idején voltak kaphatók, ezeket mindig hamar elkapkodták. A pavilonban megismerkedhetett a közönség a gyártási folyamatokkal is: helyben töltötték és csomagolták az illatos cigarettákat, és sodorták a finom szivarokat a szorgos női munkáskezek.

Számtalan újsághír, sőt filmhíradó részlet is beszámolt a Vásár nagy eseményéről. Az 1935. évi BNV újdonsága volt az amerikai ízlés szerint készülő, erősen illatosított és pácolt Darling cigaretta. Csomagolása az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Neves iparművészünk, Végh Gusztáv tervezte, aki sokoldalúságát a két világháború között az alkalmazott grafikában kamatoztatta. Szinte az összes akkori magyar cigaretta dobozrajzát és plakátját ő készítette, éppúgy, mint a Zwack-palackok címkéit vagy az Esti Hírlap – megszűntéig változatlan – fejlécét.

1936-ban a Balaton cigaretta jelent meg a vásáron, melynek zárását követően a márka még öt évig forgalomban maradt, de kizárólag a Balaton menti fürdő- és üdülőhelyeken.

 

1938 nagy esemény volt az ország életében: emlékév keretében ünnepelték Szent István király halálának 900. évfordulóját. Ez alkalomból a Dohányjövedék kibocsátotta a Szent István cigarettát és a Rex szivart, s ezeket természetesen a vásáron láthatták-kóstolhatták először a dohányosok. A Jövedék pavilonjának oldalán két hatalmas kép reklámozta az új márkákat, ahogyan ez az alábbi fotón is látható.

 

A háború után is folytatta a Dohányjövedék a vásári hagyományt: az átmeneti időszakban, 1946-49 között ugyanúgy zajlott minden, mint korábban. 1947-ben Őszi Vásár, egy évvel később a Centenáriumra emlékezve „Vásár 1848-1948”, 1949-ben pedig Bajtárs elnevezéssel jelent meg alkalmi szívnivaló. Utóbbi az előző évből megmaradt Centenárium cigaretta átragasztott dobozaiban.

Az ötvenes években az átkeresztelt Magyar Dohányipar tovább lépdelt a megkezdett úton, igaz, a színvonal meg sem közelítette az egy évtizeddel korábbit. Ünnepi Vásár néven jelent meg cigaretta 1952-ben, ócska barna csomagolópapíron, természetesen vörös színnel nyomtatott, fantáziadús grafikával.

Kb. 1954-től az Országos Mezőgazdasági Kiállításra is rendszeresen készítettek alkalmi cigarettát. Az 1955-ben kiadott csomagolásán a kiállításnak otthont adó épület képe volt, melyet 1954-ben építettek fel az Albertirsai úton. 1958-ban új grafikát készítettek a továbbra is évente megjelenő cigarettának, és ugyanezzel jelent meg 1959-ben és '60-ban is. 1962-ben az 1955-ös csomagolást vették elő újra.

1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon képviseltette magát Magyarország dohánytermékkel, melyet Hongrie ’58-ra kereszteltek. 10 Frankos áron, piros illetve kék színű csomagolással volt kapható magyaros, páva motívummal.

1960-ban, 61-ben és 62-ben a Budapesti Ipari Vásárról (BIV) neveztek el cigarettát. 1960-ban 4,80 Ft-ért volt kapható, ami meglehetősen drágának mondható a 3 Ft-os Munkás, Kossuth és 3,50 Ft-os Terv mellett. Egy évvel később érdekes módon már csak 3 Ft volt, 62-ben 3,40 Ft.

1963-tól jelent meg rendszeresen BNV-s cigaretta. Először 3,40 Ft-ért még füstszűrő nélküli változat; 1964-től filteresen, de már 4,40-ért.

1964-ben folytatódott a Mezőgazdasági Kiállítás hagyománya. Kis összevisszasággal ugyan, de 1967-ben a 66., 1970-ben a 67., 1975-ben a 68. Mezőgazdasági Kiállítás is kapott szívnivalót.

1967-ben, újdonságként, már keménykarton dobozban, 80 mm-es hosszal került forgalomba a BNV cigaretta, az újításoknak köszönhetően már 6 Ft-ért. 1968-ban változatlan áron, de már mentolos ízesítéssel készült.

1968-ban jelent meg a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárból az Őszi Vásár elnevezésű cigaretta. Ugyan, ekkor már hét éve készült filteres cigaretta hazánkban, ez mégis elég gyenge minőségű, füstszűrő nélküli fajta volt, 25 darabos csomagolásban 4,50 Ft-ért.

1970-ben a Pécsi Ipari Vásárra is készült alkalmi cigaretta, de ezt megrendelésre a Bulgartabac gyártotta. Bár időszaki terméknek készült, olyan sikeres lett, hogy továbbra is gyárttatták, és még legalább egy évig forgalomban volt.

1977-ben a Miskolci Ipari Kiállításra is készült szívnivaló.

Meglepő módon, még 1980-ban és ’85-ben is készült a Mezőgazdasági Kiállításra (OMÉK) cigaretta, pedig ekkorra már kezdett leáldozni az alkalmi termékeknek. 1980-ban kétféle grafikával, puha csomagolásban készült, hogy mi különbség lehetett köztük, az rejtély, de az egyik 8 Ft-ba, a másik 13,50-be került.

Érdekes végigtekinteni ezen a sokszínű termékpalettán, mely hosszú évtizedeken át része volt a vásároknak. Az alkalmi termékek mellett ezeken a kiállításokon mutatták be a legújabb márkákat is, 1968-ban, a filter nélküli, de hosszú, 80 mm-es Pálma cigarettát és a mentolos Filtolt, 1970-ben a Románcot, 1974-ben a hosszú Fecskét.

Ez is egy módja – nem is akármilyen módja – volt a reklámnak, és így lehetett legegyszerűbben bevezetni az új termékeket. A sok érdeklődő kifejezetten kereste az újdonságokat, vásárolták az alkalmi csomagokat, emlékbe, ajándékba. Valószínűleg emiatt maradt fenn ezekből ennyi féle a mai napig is, pedig ritkának kellene lenniük, hiszen trafikban nem árulták egyiket sem, és csak rövid ideig, egyetlen helyen lehetett beszerezni őket. A tömegcigaretták mégis elhamvadtak, ezeket viszont évtizedekig megőrizték egykori vásárlóik.

Sajnos ma már a BNV sem működik a hagyományos formában és ez nagyon nagy kár. Rendszeresen megrendeznek ugyan különféle témájú kiállításokat a kőbányai vásárváros területén, de ezek már nem arról szólnak, amiről egykor. Nagy múltú cégeink egy részét hagyták tönkremenni, mára feledésbe merültek. Pedig a vásári megjelenésnél tökéletesebb reklámot el sem lehet képzelni, bármilyen áruról legyen is szó.

Új termékek folyamatos megjelentetésével, alkalmi márkákkal és csomagolásokkal éreztette a Dohányjövedék a törődését fogyasztóival, kifejezte azt, hogy fontosnak tartja vásárlói igényeit.

Ma már el sem tudjuk képzelni azt, mekkora élmény lehetett elődeinknek egy-egy vásáron részt venni. Betekinthettek a gyártási folyamatok mögé, megtudhatták, használati tárgyaink hogyan készülnek. Számos forradalmi újdonság jelent meg ezeken a kiállításokon az élet minden területéről. Újítások a mezőgazdaságban, az iparban, autóbusz, villamos, villanymozdony, találmányok, melyek megkönnyítették a háziasszonyok dolgát: villanyvasaló, gáztűzhely, rádió, sőt televízió (!). Ma már csak az ultramodernt fokozzák még tovább, igazából nagyon kevés valóban hasznos dolgot mutatnak be.

Arról meg álmodni sem lehet, hogy napjainkban a dohányipar is képviseltethesse magát egy kiállításon, nem hogy még el is árasszák el a közönséget legújabb gyilkos termékeikkel. Pedig a ’30-as évek elején, a BNV-n jelent meg először a füstszűrős Árpád, később a Gerle, majd a Délibáb cigaretta, s ugyanitt reklámozták a csökkentett nikotintartalmú, kevésbé ártalmas Nikotex-termékeket is. Némi nagyotmondás ugyan felfedezhető az egykori reklámok „nikotinmentes” jelzőjében, de akkor is fontos lépés volt a fogyasztók figyelmét felhívni a dohányzás kockázataira, és egy új, talán kisebb veszélyt jelentő lehetőséget kínálni nekik.

Teljesen szükségtelen átértelmezni a dolgokat napjainkban, a reklám csak választási lehetőséget kínált a dohányzóknak, a tájékozódásukat segítette. Hiába volt reklám, hajsütővasat sem vett a vásáron, akinek nem volt rá szüksége, így az sem túl valószínű, hogy csak azért lett nikotinfüggő bárki is, mert egyszer bement a BNV-n a Dohánypavilonba…

ÉRDEKESSÉGEK:

Az 1896. évi Milleniumi Kiállítás képei

A Dohányjövedék a Budapesti Nemzetközi Vásáron

Korabeli Filmhíradó beszámolók a Nemzetközi Vásárokról